2011. május 15., vasárnap

A betonaulában nem vártak csodák

Meglepő, de a jó idő a baljós előjelzések ellenére még kitartott a mai koncertek idejére. A MEN zárónapjára az italok is drágábbak lettek, talán ennek hatására tűnt úgy, hogy megindult egyfajta alkohol- és energiaital turizmus a közeli Lidibe.

A betonaulával ellentétben csoda történt Alvinékkal. Nem tudok felidézni emlékeimben ennél jobban hangosított Alvin és a mókusok koncertet. Sőt! Talán a legjobb Alvin koncert volt amit eddig láttam. Néző viszont nem volt sok sajnos. Sokkal kevesebben voltak mint általában. Első négy-öt sor tömötten, mögöttük viszont elég szellősen álldogált a közönség.



Egyik emlékezetes pillanata volt a koncertnek, amikor egy magenta-hajú Barbit (akinek állítólag születésnapja volt éppen) a színpadtól féltucatnyian el"stage-diving"-ozták az italos sátorig, de a lányka meg sem várva míg kikérik neki a piát, már rohant is vissza az első sorba (de talán még nem is volt annyi idős, hogy legálisan alkoholhoz juthasson). Másik csoda volt, hogy a szerény számú közönséget még egy nem túl nagy, de annál lelkesebb "wall of death"-re is sikerült rávenniük.

Alvinék után, hosszú negyven perces beállást követően kezdődött a Kowalsky meg a vega. Imádom Kowalsky-t, a hangját, és a dalokat amiket a Black-Out-ban írt és énekelt. De ez a Kowalsky meg a vega formáció egész egyszerűen nekem még mindig nem jön be. Pedig sokan rajonganak értük, most is telve volt a tér, rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, de én nem és kész. Szívből sajnálom, hogy a Black-Out nem vállt annyira ismertté mint Kowa új csapata, vagy akár a Tankcsapda, hiszen nagyjából velük egy időben alakultak meg. Szerintem járhatnának együtt koncertezni. Na persze lehet, hogy járnak is, de sajnos a környéken idejét nem tudom mikor láttam őket utoljára.



A Takács Tamás Blues Band-ről nagyjából annyi ismeretem van mint a Kowalsky meg a vegáról. Vagyis szinte semmi. Mindkettőnek ismerem a rádiókban hallható dalait. Gondoltam. Meglepve tapasztaltam, hogy szinte minden dalukat ismertem többé-kevésbé. Hatalmas bulit csaptak a zsúfolásig megtelt Piros Roky-ban, az ott megjelent "befektetői társaságnak" akik megveszik a jegyet a koncertjükre, és akik remélhetőleg a dalaikat is megveszik és nem ingyé' tőtik le. Mondott is egy rövid sztorit, ami nagyon megtetszett:

"Bementem a henteshez, odaintett nekem az eladó, hogy - Letöltöttem az új lemezeteket. Nagyon jó lett! Büszkék lehettek rá! - Nem mondtam semmit. Elkezdtem bepakolni a húsokat a szatyromba és elindultam kifelé, mire az rám kiabált: - Hé! Hát fizetni ki fog? - Nagyon jók a húsaitok. Ha te ingyen ellophatod a zenénket, ti is legyetek büszkék rá, hogy én ezt ingyen hazaviszem..."

Hát igen. Az átlag magyar a boltba nem úgy megy, hogy teletömi a kosarát és fizetés nélkül távozik, viszont azonnal gátlástalan tolvajjá válik, amint internetről letölthető digitális művekre, termékekre talál...

A Velőrózsák "Biztosan" klipjét megnézve, kíváncsian vártam az első miskolci fellépésüket a betonaulában.



A zene, az tipikus Kispál és a borz muzsika, sőt még a dalok szövegvilága is erősen hasonlít, de az énekes hangjától egyszerűen égnek állt a szőr a hátamon... És igazából azt sem értem, minek kell amúgy szuper dalokat teljes mértékben elszarni idétlen "robot-rock-szerű-izé" betétekkel. Remélem, lesz ez még jobb is előbb vagy utóbb.

Őket követte az est mélypontja, a Testi egyenleg harca a molinóval. A látszólag végtelennek tűnő küzdelmet végül a molinó nyerte, visszakerült a dobozába, rázárták a furgon ajtaját és elkezdődhetett végre a koncert.



A bulit végül az eső zárta, ami végül mégiscsak megérkezett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megírod a véleményed. Az üzenetek csak moderálás után jelennek majd meg. Várj türelemmel.