Hegyalja vs. Campus

Szomorú növekvő tendencia a Hegyalja fesztivál tekintetében is, hogy egyre több igénytelen "tüc-tüc-DJ"-vel és külföldi "hiper-szuper-sztárokkal" tömik tele a fesztivál programokat. Számomra a legfájdalmasabb pont az volt, mikor tavaly a Tankcsapdát és a Quimbyt lecserélték a "fantasztikus" Szkúter nevezetű rettenetre... Persze valószínűleg anyagi okok miatt, mert olcsóbb volt a divatja múlt Scooter, mint a népszerűségük csúcsán lévő Tankcsapda és Quimby. Szemre szerintem fele annyian sem voltak az első napon a Hegyen, mint amikor a Csapda nyitotta a hetet, és nem hinném, hogy kifizetődő volt a csere, de ha szerintük ez kell a népnek, hát legyen. Valóban, legyen sokszínű a program, jöjjenek más stílus rajongói is, hisz úgy szép az élet, ha színes, na de mér' pont a Scooter... :S

Sokáig reméltem, idén ismét lesz Csapda a tokaji fesztivál programjában, de csalódnom kellett. Idén a szintén "nagyon-népszerű" Alphaville lesz Lukácsék helyett a nagyszínpadon. Alphaville! :o) Ha jól emlékszem, óvodáskoromban, kb. a 80-as évek elején voltak népszerűségük csúcsán. Legismertebb slágerük a "Forever young", és a "Big in Japan". Ez utóbbit a Guano Apes dolgozta át hallgatható formára. Mondhatnánk rájuk, hogy "Retro" de nem az. A "Retro" inkább az ős-Bikini, esetleg a Neoton Família lenne...

Hosszú évek óta kihagyhatatlan nyári program volt Hegyalja, de idén nem voltam hajlandó ennyi pénzt kiadni a beharangozott programokra. Hegyalján sok éven át egymást érték a jobbnál-jobb koncertek és alig tudtunk választani köztük. A 2010-es, 2011-es fesztivál viszont jellemzően azzal telt el, hogy próbáltuk valamivel eltölteni a hosszú üresjáratokat, olyan helyet keresve, ahol történik is valami érdekes, ahol fellép valaki, akit érdemes megnézni. A Quimby helyett, a nagyszínpadon fellépő "Bullet For My Valentine" előtt csápoló nagyjából ötven fős "tömeg" egyszerűen siralmas látvány volt, a legkisebb színpadra eldugott Alvinról pedig ne is beszéljünk...

A jelek szerint idén sem lenne ez másként. A "húzónevek" Stereo MCs, Enter Shikari, Pendulum, Everlast, Danko Jones... Fogalmam nem volt arról, kik ezek, és még a youtubeos klippek sem győztek meg arról, hogy szeretnem kéne őket. Egyértelműen látszik: Hegyalja idén nem engem vár.

Az idei fesztiválok között böngészve végül a Campus lett a befutó. Húzónevek: Apocalyptica, N.O.H.A. (azér' ez sem a szívem csücske, no!), Tankcsapda, Quimby. Sokkal bizalomgerjesztőbb.

Mindkét fesztiválon fellépnek:
Alvin és a Mókusok; Anna & The Barbies; Fish!; Freshfabrik; Kiscsillag; Magashegyi Underground; Mocsok 1 Kölykök; Nemjuci; Péterfy Bori & Love Band; Road; Skafunderz; Supernem; Vad Fruttik... és még sokan mások. Kisebb-nagyobb eltéréssel talán, de kb. ugyanazzal a műsorral.

Lássuk a különbséget:

13.Hegyalja 2012	5.Campus 2012
22.000 HUF 5 nap	11.500 HUF (!) 4 nap
Bloody Roots Ektomorf HétköznaPICSAlódások Exodus (USA) Biohazard (USA) Arch Enemy (S) Csík Zenekar Ferenczi György és a Rackajam   Balkan Fanatik Beatrice Rómeó Vérzik	Tankcsapda Black-Out Heaven Street Seven Quimby Budapest Bár Apocalyptica (FIN) Kistehén Intim Torna Illegál Lord Subscribe Szabó Balázs Bandája Frenk PG Csoport Pluto feat. Varga Zsuzsa  Depresszió

Sajnálom, hogy idén nem láthatok Bloody Roots és Ektomorf koncertet, de Tankcsapda nélkül nem telhet el a nyár. És inkább választom a könnyebben emészthető Apocalyptica koncertjét, mint az Exodus, Biohazard, Arch Enemy triót. A Death-metált és a Biohazard Hiphop-metálját soha nem tudtam igazán befogadni, az Exodus pedig az Alphaville-hez hasonló őskövület. Leginkább arról ismertek, hogy itt kezdte pályafutását Kirk Hammett. A nem túl sikeres tíz évük alatt sikerült azért egy nagyon jó lemezt is kiadniuk, de 92-ben feloszlottak, majd 2001-ben visszatértek. Több joguk van itt lenni mint az Alphaville-nek, de még így sem teszi vonzóvá a kínálatot. És ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy majd' dupla annyiba kerül mint a debreceni Campus...

Így hát, Isten veled Tokaj! Isten veled Hegyalja, Tiszapart és bejáratott szállás! Irány a Campus! Viszlát Debrecenben!

Mi a fasz van?

És a kérdés jelen esetben a Tankcsapdához, és a Miskolci Egyetemi Napokhoz szól.

Itt a M.E.N. 2012, ritka szar programmal. Persze, értem én, hogy gazdasági válság meg minden, de akkor is! Dr. Alban, Ámokfutók, UFO, Kozmix... És rengeteg DJ! Basszus! Nem hiszem el, hogy tényleg ezekre van igény. Vagy azt, hogy tényleg ennyire igénytelen lenne a közönség... Pozitívum, hogy lesz Óriás... Na de mér' pont hajnali 1-kor? Jelen felhozatalból, egyetlen zenekar van, amiért hajlandó vagyok kifizetni a 2500-as belépőt és ez a Tankcsapda...

Meglepően kevés ember és meglepően száraz, meleg májusi este volt, mikor a Tankcsapda színre lépett, immár az új felállásban. Kezdek lassan hozzászokni, hogy Lukács állandóan be van rekedve, ha Miskolcon koncerteznek. A második számtól kezdve komolyan megküzdött a magasabb hangokkal, amik csak nem akartak kijönni a torkán. A skála a rekedt kappantól a repedt fazékig terjedt. A mély hangokkal szerencsére nem volt gond. Szinte az egész koncertre rányomta a bélyegét az áramellátási probléma is, amitől, hiperkarmásan szólva, leginkább csak a dob meg a basszus zakatolt a füleimben, Sidi gitárját jóformán hallani sem lehetett. Aztán a koncert közepe, vége felé valahogy megoldódott ez a probléma. És a tömeg is előkerült, valahonnan az egyetem sötét bugyraiból.

Lelkesedésben nem volt hiány sem a nézők, sem a zenekar részéről, de nem hazudok, ha azt mondom, nem ez volt a legjobb Tankcsapda koncert. Sőt, egy ritka szar koncert volt ez. Valójában csak két dal miatt volt érdemes kilátogatni erre az estére. Az egyik az új szám, a „Mi a fasz van”, a másik pedig az „Örökké punk”, ami az „Örökké tart” című förtelemnek a fogyasztásra alkalmassá tett átdolgozása. Az összes többi jórészt csak szenvedés volt. Harc a hangokkal. Lukács küzdelme a hangszálaival, és Sidi küzdelme a Cseresznye által megírt szólókkal, amik Sidi ujjai alatt valahogy elveszítették a lendületüket, hangulatukat, falssá és furcsává téve a jól megszokott Tankcsapda dalokat. Van még mit begyakorolni a fiúknak a nyári fesztiválokig.Gyakoroljanak csak sokat! :o) A legzavaróbb mégis a HÖK sátorból kiáradó zaj volt, ami majdhogynem elnyomta a csapda koncert hangerejét.



De térjünk vissza kicsit a közönségre. Szokás szerint vegyes társaság volt, de most leginkább a fiatal egyetemisták voltak többségben, akiket egyszerűen nem tudok megérteni. Minek veszik meg a drága piát, ha nem bírják? Bármerre néztem, okádó fiatalokat láttam mindenfelé: fűben térdelve; fa tövében; nézők között állva... Micsoda pazarlás! :o) No meg a kiszőkített, tűsarkús, műkörmös, agyonfestett, rózsaszín hülye picsák... Egyik társaságnak sem volt halvány fogalma sem arról, hol is vannak valójában, és igazán egyiknek sem itt lett volna a helye...

Remélem, a következő koncertre összeáll a banda rendesen, és láthatunk majd végre egy igazi Tankcsapda koncertet. Amilyent most nem volt szerencsénk. Addig is, itt az új dal, ami elég jól sikerült. Magasan az utóbbi évek legjobb Tankcsapda dala.

Még az éjjel...

...mulatni akarok!

Csíkék a MÜPÁ-ban. Igazi érdekességnek ígérkezik. De Budapest mindig megdöbbent. Hogy lehet egy város ennyire lepukkant, igénytelen, elhanyagolt... és még sorolhatnám. Minden szépségét elhomályosítja az utcasarokról-utcasarokra változó látvány és szaginger, ami arra késztet, hogy minél előbb elhagyjam drága fővárosunkat, és már előre aggódom, mikor füstöl el alattunk a metró, és vajon odaérünk-e akkora amikorra és ahova akarunk...

Szerencsére vannak helyek, amik javítják az összképet. Itt van mindjárt a MÜPA. A villamosból áradó émelyítő csatornaszagot magunk mögött hagyva hirtelen egy új, fényesen csillogó, modern és steril, ám méreg drága világba csöppenünk.

Majdnem teltház van. És ha nem lenne pár idióta fiatal, akik a koncert helyett a táblagépükkel szórakoznak hangosan fel-felröhögve a dalok közepén, jónak mondható ülőhelyünkről kényelmesen szemlélhetnénk, ahogy Csíkék átveszik a legújabb platina-lemezüket. Az elismerés bizonyítja, hogy valamit igen jól csinálnak, már hosszú évek óta.

Leginkább legújabb lemezüket, a Lélekképek dalait játszák. Vendégnek pedig, Lovasit és Pressert kérték fel. Pressernek sajnos nem sok hangja volt, alig-alig lehetett kiérteni a hörgésekből a szavakat, de annál jobban zongorázott. Lovasinak viszont magasan a legerőteljesebb hangja volt a jelen lévők közül, viszont gitár nélkül ritka szerencsétlen, csetlő-botló komikus figura hatását keltette, aki az énekmentes részeket tétova téblábolással töltötte, de a jó hangulat kialakításában kulcsszerepe volt.



Látszólag kényesen vigyáztak az egyensúlyra, és nagyjából egyenlő arányban szerepeltek a hagyományos és a populáris dalok. A koncert második felében szinte csak Kispál, Quimby, és Tankcsapda feldolgozások szerepeltek és ezeknek volt a legnagyobb sikerük, a melletem ülő idős pár legnagyobb bánatára. Földtörténet, Szívrablás, Fekete L'amour, Fiúk ölébe lányok... És természetesen zárásként elhangzott a Most múlik pontosan is, ami viszont (nekem személy szerint) már a könyökömön jön ki és nem nagyon bánnám, ha többet nem játszanák... Na persze, ha így tennének, a közönség nagyobbik része talán meg is kövezné a zenekart.

Összességében talán csak egyetlen hibája volt az estének. A koncert rövidsége megdöbbentett. Negyed kilenckor még nem voltak színpadon, kilenc ötvenkor meg már a villamoson döcögtünk hazafelé. Ennél a miskolci koncertjük majd fél órával volt hosszabb... Igaz, nem volt ott Loavasi és Presser.

Aki nem vak...

Időpont: Debrecen, Helyszín: December... Vagy talán fordítva. 2011. utolsó Tankcsapda koncertje a Főnix csarnokban. (Sőt, mint azt később mindenki megdöbbenve vette tudomásul, az utolsó Tankcsapda koncert ebben a felállásban.)

Alighanem a Tankcsapda rendelkezik az országban a legvegyesebb rajongótáborral: az óvodáskorútól a nyugdíjasig, a legszakadtabb punktól a burzsuj sznobig bezárólag. És ott is volt mindenki, minden kategóriából. Az óvodásokat hozta apuka meg anyuka, a nyugdíjas házaspár egymást segítette föl a lelátóra, a szakadt punk a Főnix előtt tarhálta össze a belépő árát, a burzsuj sznobok pedig a VIP páholyokból nézték lenézően a csóró csürhét, pezsgővel a kézben.

Az előzenekarok közül egyértelműen az amerikai Verismo volt a közönségkedvenc. Lendületes thrash metállal alapozták meg a jó hangulatot, amit aztán a Leander alaposan elrontott. Ásítozva vártuk koncertjük végét, miközben a közönség egyre hangosabb kántálással várta Lukácsékat.

Az mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy lesz a koncertben "somethin' szpesöl". A Leander levonulása után az átalakult színpadon megjelent Lukács, Fejes és Cseresznye. A színpad két oldalát két autóroncs uralta, a látványos fény- és pirotechnika mellett pedig külön látványosság volt Lukács Laci különbejáratú zsebkendőszedője, aki egy alkalommal kis híján ropogósra sült a színpad alól felcsapó lángcsóvától.

A koncertben, Lukács megfázásos orrhangján kívül nem nagyon volt hiba, de most is bebizonyosodott számomra az, hogy a Tankcsapda sokkal zúzósabban szól egy kis teremben (mint mondjuk a miskolci Ady), mint szabadtéren vagy akár egy stadionban, de egy extra hosszú koncertet láthattunk, extra hosszú ráadással. Eltekintve egy tagbaszakadt tohonya tahótól, aki egyedüliként az ülő emberek között táncolt a lelátón, zavartalan és emlékezetes élmény volt. Tagbaszakadt melákunk szerencsére csak az újabb, populárisabb számokat ismerte, mert az igazán jó dalokat végig ülte, legnagyobb örömünkre...