Itt volt végre a szokásos, és várva-várt év végi MÜPA koncert 2010. december 30., kicsit másképp mint eddig...
Kispál és a borz helyett (annak megszűnése miatt) idén már a Quimby lépett fel a Bartók Béla teremben, akire ráadásul a Kispál utódaként hivatkoznak sok helyen. Ezzel szerintem senki nem ért egyet, de a marketing már csak ilyen. Megjelent közben az új Quimby nagylemez is, amit sokan erős ellenérzéssel fogadtak, nekem viszont kifejezetten tetszik, főleg a "Jekyl és Hyde" című szerzemény. És van persze olyan is, amitől kiráz a hideg ha meghallom (pl. "Cukrot öntök" és a "Lepedőország"), de másoknak meg pont az a kedvence. Szóval, akinek nem tetszik, ne hallgassa, vagy csináljon jobbat ha tud.
Már régen észrevettem, hogy a Quimby koncertjei valahogy ellaposodtak, mintha eltűnt volna belőlük a tűz és nem nagy életkedvvel játszanának. Hegyalján még azt gondoltam, csak a nekik kiutalt negyven perces játékidő miatt volt olyan a koncert amilyen, de most, hogy az elmúlt két hónapban három koncertjüket láttam, egyre biztosabban érzem, hogy nem azért. Szilárdot és Dódi-bácsit soha nem bírtam igazán, Mikuli sem kavar sok vizet. Kiss Tibi viszont teljesen kiszürkült, nem veszti el az eszét a színpadon mint régebben. Egyedül Líviuszon és Faszin látszik, hogy élvezik a koncerteket.
Ebben a MÜPÁ-s koncertben leginkább az zavart, hogy szinte egy az egyben a két évvel ezelőtt a Miskolci Művészetek Házában leadott koncert volt. Ugyanazok a dalok, kábé ugyanabban a sorrendben, ugyanazzal az összekötő szöveggel, ugyanazzal a tábortűzi hangulatúnak szánt résszel ("beülünk a közönség arcába és játszunk nekik akusztikusat"), amit csak az új albumról felkerült négy-öt új dallal kavartak fel kissé (sajnálom, hogy a Cukrot öntök és a Lepedőország pont benne volt ebben a párban), és lecserélték a mókásnak szánt jeleneteket, amik a Miskolci előadásban sokkal jobbak voltak, ráadásul most a nagy része érthetetlen volt a hangosítás hiánya miatt, pedig nem is ültünk nagyon hátul... És itt sem adtak ráadást, ugyanúgy ahogy anno Miskolcon sem, "over the rainbow" oszt viszlát... Sőt, ha jobban belegondolok, nem is emlékszem mikor adott a Quimby utoljára ráadást a koncert után, talán a 2008-as Hegyalján... Pedig szerintem jobb szájízzel megy haza a néző, ha kap még egy 15-20 perces ráadást. De most csak annyi volt, hogy visszajöttek ketten, Tibi és Szilárd, lenyomták a Kicsi országot ketten, majd hosszan búcsúztatták magukat mindahányan, és aztán kész, vége. Hatalmas csalódás volt számomra, hogy nézem a koncertet, hallgatom a jó zenéket (mert a koncert alapvetően jó volt, sőt szórakoztató is, hiába láttam másodszor), és egyszer csak: puff! Lehet menni haza! Mint mikor az ember bemegy egy étterembe, és a főfogás közepén egyszer csak elviszik előle a tányért és kitessékelik az ajtón, hogy záróra! S, míg mi megyünk kifelé, ők számolják a lét...
És végül álljon még itt egy kritika, ami más szemszögből meséli el a koncertet:
http://ldkritika.blog.hu/2011/01/02/quimby_mupa
