Azt hiszem, ez király volt. Tegnap megnézhettük végre amit az igazi Kispál rajongók (és még én is, pedig nem vagyok egy igazi Kispál rajongó) várva vártak, és kissé olyan érzés volt, mintha újra ott lehettem volna azon a bizonyos koncerten, és kaptunk azért némi háttérinfót is.
Ja, és Lovasi a miskolciakat köszöntötte először! Yeah!!! :o)
Itt olvasható egy kritika ...
(a bizonyos kritika)
... amihez, csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy én semmiképpen nem arra vágytam, hogy újranézhessem a búcsúkoncertet. Minek? Bárki megteheti bármikor, csak keressen rá a jutubén. Az elsőtől az utolsó percig szinte hiánytalanul fenn van egy "sztupy" fedőnéven futó lelkes emberkének hála.
Igen, persze lehetett volna több háttérinfó, több próbatermi részlet, több beszélgetés Lovasi verandáján, háttérben szóló koncert-zenével. És igen, lehetett volna több archív felvétel is. Én is másképp rendeztem volna. De például azt semmiképp nem hagytam volna, hogy a stáblista egy szimpla fekete háttér előtt futó fehér szöveg legyen. Pöröghettek volna a betűk archív fotókkal, kimaradt jelenetekkel tarkítva. De megmondta a főmufti, hogy olyannak csinálta, amilyennek ő szerette volna látni, és tulajdonképpen itt a pont.
Nekem összességében tetszett a film. Jól éreztem magam közben, utána is, sőt már órákkal a vetítés előtt is jobb volt a hangulatom. Kifejezetten tetszett, ahogy a koncertfelvételt hirtelen váltotta a próbatermi kép, mint például:
Szereplő: Kis Tibi; Helyszín: a próbaterem; Indul a dal: "A következő buszon ...(f*szom)..." helyszínváltás a koncertre, dal folytatódik "... rajta leszek én is..."
Anno, augusztus 9-én nem is volt ennyire feltűnő, milyen rengeteg az a negyvenötezer ember. Persze rengetegnek tűnt már akkor is, de így felülnézetből látva pláne. Még felvételről is félelmetes volt nézni, ahogy a "szardínia-részleg" az első sorokban próbál a zene ütemére ugrálni.
Kicsit féltem, hogy szégyenszemre Miskolcon nem lesz teltházas vetítés, de az utolsó pillanatban mégiscsak elkeltek az utolsó jegyek.
Amit nem értek: Hogy lehetnek olyan, önmagukat "Kispál rajongó"-ként aposztrofáló Kispál rajongók, akiknek fontosabb például egy tetoválás, minthogy megnézze ezt a filmet a moziban, és hogy mondhatja egy rajongó azt, hogy majd jövőhéten letölti és majd akkor megnézi? Tetoválást bármikor csináltathat egy ember, a letöltögetőkről meg inkább nem is mondok semmit. Nem is kell egy hetet sem várniuk. Tegnap adták a kezünkbe a DVD-t és már ma fenn van különböző torrent oldalakon. Hát "gratulálok". Igazi magyar mentalitás, "lopjunk el mindent amit csak el lehet". Mindegy. Ők lemaradtak Líviusz hülyeségeiről, a beszélgetésről Lovasiékkal, és az utolsó élőben játszott Kispál számról, a Szigeten csak instrumentálisan, de itt most szöveggel együtt elhangzó, "Volume"-ről. Így jártak. Meg így jártak azok is, akik a film végeztével fogták magukat, és (persze szigorúan az első sorok közepéről) kibaktattak a megfelelő szellőzés hiányában jócskán túlmelegedett moziteremből.
Azért a Magyarhangya elintézhette volna, hogy az a jópár lelkes, aki ott volt a vetítésen, ne egy szimpla DVD-t kapjon, amit hamarosan bárki megvehet a boltokban, hanem mondjuk dedikáltat, vagy sorszámozottat... Nem lett volna rossz. ;o)
2010. november 25., csütörtök
2010. november 15., hétfő
Most múlik pontosan
- Hogy mi? Csík zenekar koncert lesz a Miskolci Nemzeti Színház nagytermében?
- Bizony! És már nincs rá jegy.
- És te honnan tudtál róla?
- Múlt héten néztem a honlapjukat, még nem volt rajta semmi. Pénteken szólt a főnököm, aki tudja, hogy szeretem a Csík zenekar zenéjét, hogy tudok-e róla? Persze nem tudtam, gondoltam majd hétfőn megveszem a jegyet, de hétfőn már nem volt.
Nem vagyok egy népzene rajongó, talán azért, mert általános iskolában sikerült megutáltatni velem a stílust, de a Csík zenekar valahogy mégis tud valami olyat, ami miatt mégis szívesen hallgatom a zenéjüket. Persze fogalmam nem lenne arról, kik is ők, ha nem léptek volna fel egy-egy Kispál koncerten, vagy ha nem dolgoztak volna fel Quimby, Kiscsillag és Tankcsapda dalokat.
2010. november 15. hétfő. A Nagyszínházban teltház fogadja a Csík zenekart. Mindenhol ültek, még azokon a helyeken is, ahol máskor nem szívesen ülnek. Igen visszafogott volt a közönség. Talán a hely szelleme hozott mindenkit zavarba kissé. Egymást követték a pörgős, ütemes dallamok. Természetesen azoknak a daloknak volt a legnagyobb sikere, amiket Kispál és Quimby eredetijük alapján már jól ismert a közönség. Ami viszont igazán hiányzott, az a vendégszereplők fellépése. Sajnos egyet sem hoztak magukkal, pedig nem lett volna hátránya belőle senkinek.
Kaptunk viszont ígéretet arra, hogy jövőre sokat járnak a környéken, lesz hát alkalom bőven rá, hogy láthassuk őket élőben. Úgy legyen. Majd megköszönték, hogy itt lehettek, Boldog Karácsonyt, Boldog Új Évet, kis híján még Boldog Nyulat is kívántak azoknak, akikkel esetleg mégsem találkoznának addig. Várjuk hát az újbóli lehetőséget.
2010. november 13., szombat
Örjöngés, három-négy
Már a koncertek sem olyanok mint régen... vagy csak én öregszem :) Minden bizonnyal ez utóbbi az igaz.
A tegnapi Quimby koncerten ködlött föl bennem, milyenek is voltak a koncertek a kilencvenes években...
Kapunyitásra kevesen értek oda. Mindenki a környező kocsmákban melegített. Néztük az óránkat és számolgattuk: "Na kábé most végez az előzenekar, akkor lassan indulhatunk!" A jegyek megvétele után szigorú motozás következett, diszkrimináció nélkül, fiúk, lányok és a táskák is átvizsgálásra kerültek. Majd a tömeg (Mert ugye nem csak páran, hanem szinte mindenki késve érkezett és szinte a kutyát sem érdekelte az előzenekar), szóval a tömeg megrohanta a koncerttermet és szó szerint beverekedte magát az első sorokba, a "küzdőtérre". Mindenki tudta hol a helye, így aki tisztában volt azzal, hogy eltapossák az első sorokban, az hátul maradt, jó esetben leült és nézte a koncertet a távolból. A küzdőtéren senki nem félt a pofonoktól. Az "úri közönség" "táncolt", ami főleg ugrálásból, ütközésekből, egymást-karonfogós-körtáncból és hasonló nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozó testmozgásokból állt, és ezen senki nem sértődött meg. Természetesen vigyáztak egymásra az emberek, aki elesett azt körbeállták, felsegítették gyorsan. Igazi kihívás volt az első sorba kerülés és főleg a megmaradás, mivel az első sor folyamatosan kapta az áldást.
Nagy divatja volt akkoriban a színpad-mászásnak, és a színpadról a közönségbe vetődésnek, "szaknyelven" stagediving-nak. Jobb esetben elkapták az embert aki így a hullámzó tömeg felett lebeghetett egy ideig, rosszabb esetben (ez is gyakran előfordult) a tömeg között a padlóba csapódott a lelkes úszóbajnok és vérző orral elvonult egy kis csendespihenőre.
Persze nem volt ez egyszerű mert sokan ezt nem nézték jó szemmel. Ádáz tekintetű izomemberek álltak lesben a színpad szélein, és elvegyülve a tömegben. Ha ügyesebbek voltak (vagy a mászó volt ügyetlen), elkapták a lebegni vágyót és kivezették a koncertről.
Szóval elöl a tömegnyomor, a lelkes ifjakból, hátul pedig a puhányabbja, vénebbje, szellősebben a székeken és azok közelében. Mindig volt olyan, aki hátramaradt és vigyázott a cuccokra (Mer' ruhatár az minek má'? Soká' tart míg kiadják a holmit...), és foglalta a helyeket, hogy legyen, ha valaki pihenésre kényszerülne. A koncert végén a megfáradt tömeget a jól megszokott rohamrendőrök sorfala várta a kijáratnál, videokamerájukra felvettek mindenkit és már mehettünk is haza a tömött buszokon, ahol tovább folyt a buli, mert mindenki egy emberként hangosan énekelte a legnagyobb Pokolgép balladákat, nem számított ki volt az aktuális fellépő...
No ennek úgy látszik vége. Ma örülhetünk ha egyáltalán megveszik a jegyet, mert a mai fiatalok inkább letőtik ezt is vagy megnézik a jutubén. Sokkal kevesebb a lelkes fiatal. Teljesen eltűnt a motozás belépéskor, sehol nem látni kopasz-erős embereket a színpad szélén, sem a nézők között. Hátul nagyobb a tömeg, mert már itt is lehet kapni piát és ugye onnan közelebb van a pult, elöl meg szinte akkora hely van, ahol akár keringőzni is lehetne, ha valakinek erre támadna gusztusa. Az ajtónál így alig lehet átvergődni, mert mindenki kezében különféle italospoharak lógnak. A problémás részen átérve viszont kényelmesen haladhatunk az első sorig, ahol beleütközünk a fiatalok egy furcsa felfogású csoportjába, akik azt képzelik érkezési sorrendben kell helyet foglalni a zenekar előtt. Ezek rosszalva néznek a rutinosabbakra, és üvöltöznek hogy "takarodjatok innen!", de a rutinosabbja ezzel keveset törődik, csak lenézően mosolyog rajtuk, mer'hát hely az van bőven és az sem névre szóló. Sőt, mivel ők még úgy tudják, sok jó ember kis helyen is elfér, nem értik a problémát. Aki pedig úgy érzi mégsem fér el, az mit keres egy koncerten? No és persze hol van a jól megszokott rendőrsorfal? Hát nem a kijáratnál várnak és nem minket filmeznek, hanem benn vannak ők is civilben, nézik a koncertet, és fotózzák a zenekart. Persze mondhatnánk, ugyan ez csak egy Quimby koncert! De voltam már olyan Quimby koncerten, ahol izomból kellett kapaszkodni, hogy el ne sodorjon a kritikus tömeg. De ez elmúlt, és sajnos már a legutóbbi Tankcsapda koncertre is egy hasonlóan punnyadt közönség volt a jellemző.
Quimby-ékkel egyébként nem volt semmi gond. Lenyomták a koncertet rutinból, kicsit hiányzott belőlük a lendület, olyan mintha beleszürkültek volna kissé a koncertezésbe, de később rájöttem, az lehet a gond, hogy rossz oldalon álltunk. Sok Quimby koncerten voltam már, és rájöttem arra, ha a jobb oldalán állok a színpadnak Líviusz közelében, sokkal jobb a koncert hangulata. Egyszerűen lehangoló volt Szilárd idiótán mosolygó tejbetök képét látni.
A tegnapi Quimby koncerten ködlött föl bennem, milyenek is voltak a koncertek a kilencvenes években...
Kapunyitásra kevesen értek oda. Mindenki a környező kocsmákban melegített. Néztük az óránkat és számolgattuk: "Na kábé most végez az előzenekar, akkor lassan indulhatunk!" A jegyek megvétele után szigorú motozás következett, diszkrimináció nélkül, fiúk, lányok és a táskák is átvizsgálásra kerültek. Majd a tömeg (Mert ugye nem csak páran, hanem szinte mindenki késve érkezett és szinte a kutyát sem érdekelte az előzenekar), szóval a tömeg megrohanta a koncerttermet és szó szerint beverekedte magát az első sorokba, a "küzdőtérre". Mindenki tudta hol a helye, így aki tisztában volt azzal, hogy eltapossák az első sorokban, az hátul maradt, jó esetben leült és nézte a koncertet a távolból. A küzdőtéren senki nem félt a pofonoktól. Az "úri közönség" "táncolt", ami főleg ugrálásból, ütközésekből, egymást-karonfogós-körtáncból és hasonló nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozó testmozgásokból állt, és ezen senki nem sértődött meg. Természetesen vigyáztak egymásra az emberek, aki elesett azt körbeállták, felsegítették gyorsan. Igazi kihívás volt az első sorba kerülés és főleg a megmaradás, mivel az első sor folyamatosan kapta az áldást.
Nagy divatja volt akkoriban a színpad-mászásnak, és a színpadról a közönségbe vetődésnek, "szaknyelven" stagediving-nak. Jobb esetben elkapták az embert aki így a hullámzó tömeg felett lebeghetett egy ideig, rosszabb esetben (ez is gyakran előfordult) a tömeg között a padlóba csapódott a lelkes úszóbajnok és vérző orral elvonult egy kis csendespihenőre.
 |
| Ez fájni fog ... |
 |
| Ez viszont király :) |
Persze nem volt ez egyszerű mert sokan ezt nem nézték jó szemmel. Ádáz tekintetű izomemberek álltak lesben a színpad szélein, és elvegyülve a tömegben. Ha ügyesebbek voltak (vagy a mászó volt ügyetlen), elkapták a lebegni vágyót és kivezették a koncertről.
Szóval elöl a tömegnyomor, a lelkes ifjakból, hátul pedig a puhányabbja, vénebbje, szellősebben a székeken és azok közelében. Mindig volt olyan, aki hátramaradt és vigyázott a cuccokra (Mer' ruhatár az minek má'? Soká' tart míg kiadják a holmit...), és foglalta a helyeket, hogy legyen, ha valaki pihenésre kényszerülne. A koncert végén a megfáradt tömeget a jól megszokott rohamrendőrök sorfala várta a kijáratnál, videokamerájukra felvettek mindenkit és már mehettünk is haza a tömött buszokon, ahol tovább folyt a buli, mert mindenki egy emberként hangosan énekelte a legnagyobb Pokolgép balladákat, nem számított ki volt az aktuális fellépő...
No ennek úgy látszik vége. Ma örülhetünk ha egyáltalán megveszik a jegyet, mert a mai fiatalok inkább letőtik ezt is vagy megnézik a jutubén. Sokkal kevesebb a lelkes fiatal. Teljesen eltűnt a motozás belépéskor, sehol nem látni kopasz-erős embereket a színpad szélén, sem a nézők között. Hátul nagyobb a tömeg, mert már itt is lehet kapni piát és ugye onnan közelebb van a pult, elöl meg szinte akkora hely van, ahol akár keringőzni is lehetne, ha valakinek erre támadna gusztusa. Az ajtónál így alig lehet átvergődni, mert mindenki kezében különféle italospoharak lógnak. A problémás részen átérve viszont kényelmesen haladhatunk az első sorig, ahol beleütközünk a fiatalok egy furcsa felfogású csoportjába, akik azt képzelik érkezési sorrendben kell helyet foglalni a zenekar előtt. Ezek rosszalva néznek a rutinosabbakra, és üvöltöznek hogy "takarodjatok innen!", de a rutinosabbja ezzel keveset törődik, csak lenézően mosolyog rajtuk, mer'hát hely az van bőven és az sem névre szóló. Sőt, mivel ők még úgy tudják, sok jó ember kis helyen is elfér, nem értik a problémát. Aki pedig úgy érzi mégsem fér el, az mit keres egy koncerten? No és persze hol van a jól megszokott rendőrsorfal? Hát nem a kijáratnál várnak és nem minket filmeznek, hanem benn vannak ők is civilben, nézik a koncertet, és fotózzák a zenekart. Persze mondhatnánk, ugyan ez csak egy Quimby koncert! De voltam már olyan Quimby koncerten, ahol izomból kellett kapaszkodni, hogy el ne sodorjon a kritikus tömeg. De ez elmúlt, és sajnos már a legutóbbi Tankcsapda koncertre is egy hasonlóan punnyadt közönség volt a jellemző.
Quimby-ékkel egyébként nem volt semmi gond. Lenyomták a koncertet rutinból, kicsit hiányzott belőlük a lendület, olyan mintha beleszürkültek volna kissé a koncertezésbe, de később rájöttem, az lehet a gond, hogy rossz oldalon álltunk. Sok Quimby koncerten voltam már, és rájöttem arra, ha a jobb oldalán állok a színpadnak Líviusz közelében, sokkal jobb a koncert hangulata. Egyszerűen lehangoló volt Szilárd idiótán mosolygó tejbetök képét látni.
2010. november 8., hétfő
Kezemben a jegyek
Csoda történt vagy mi, mert hétfőre megoldódott a jegy mizéria. Sőt, mire a jegypénztárba értem, már el is keltek azok a helyek, amiket kifigyeltem magunknak, de az öregúr szerint nem is baj, mert azokon a helyeken rossz a hangzása a teremnek. Ő a hatodik sort ajánlotta, én meg elfogadtam, legyen. És lett is, meg is kaptam a ... "jegyet?". Hát nem pont. Mivel jegyet még nem tud adni a gép, csak csütörtöktől, de addig is megírja kézzel, lepecsételi két helyen és aláírja és ezt majd csütörtökön be kell váltani a hivatalos jegyre. Végül is én nem bánom, lényeg hogy jutott nekünk hely.
Amit nem értek, miért nem hirdeti semmiféle plakát az eseményt? Egyedül a napozzholddal.com-ról és a facebook-ról lehet hallani híreket, no meg persze egymástól, szájról-szájra mint száz évvel ezelőtt. Na jó, van a mozi egyik ablakára ragasztva egy A4-es papír, azon egy kábé 5x10 centiméter nagyságúra nyomtatott moziplakát képe.
Persze azért most sem volt egyszerű a jegyekhez hozzájutni. Odaérve az ablakon egy "Rögtön jövök" feliratú tábla fogadta az érkezőket, de fél óra múlva ezt meguntam és megkérdeztem, ugyan hol van már valaki.
- Molinót rak fel az emeleten.
Aha! Ez tök jó, de nekem megy a buszom hamarosan. Szerencsére látszott rajtam, hogy nem elégedtem meg a válasszal, ezért hamar előkerítették. Azért maradtak bennem kérdések. Miért a pénztáros rakja fel a molinót? Miért munkaidőben amikor a pénztárban kéne lennie? Sőt, mi az a molinó? :)
Amit nem értek, miért nem hirdeti semmiféle plakát az eseményt? Egyedül a napozzholddal.com-ról és a facebook-ról lehet hallani híreket, no meg persze egymástól, szájról-szájra mint száz évvel ezelőtt. Na jó, van a mozi egyik ablakára ragasztva egy A4-es papír, azon egy kábé 5x10 centiméter nagyságúra nyomtatott moziplakát képe.
Persze azért most sem volt egyszerű a jegyekhez hozzájutni. Odaérve az ablakon egy "Rögtön jövök" feliratú tábla fogadta az érkezőket, de fél óra múlva ezt meguntam és megkérdeztem, ugyan hol van már valaki.
- Molinót rak fel az emeleten.
Aha! Ez tök jó, de nekem megy a buszom hamarosan. Szerencsére látszott rajtam, hogy nem elégedtem meg a válasszal, ezért hamar előkerítették. Azért maradtak bennem kérdések. Miért a pénztáros rakja fel a molinót? Miért munkaidőben amikor a pénztárban kéne lennie? Sőt, mi az a molinó? :)
2010. november 6., szombat
Napozz Holddal
Ezzel a címmel vetítik hamarosan, mindösszesen egyetlen-egyszer a kiválasztott mozik azt a koncertfilmet, amit a Kispál és a borz zenekar búcsúkoncertjéhez készítettek. Valami spéci technikával amit a nézők megelégedésére már sok helyen használnak a világban. Tükörreflexes fényképezőgépekkel készült a mozi. Na erre kíváncsi vagyok.
http://napozzholddal.com/elindult-a-verseny/
2010. november 5. egy az átlagosnál is unalmasabb pénteki napnak indult, és nem is hittem volna, milyen kacifántosra sikeredik majd. Beérkezve a munkahelyemre, kicsomagoltam az elemózsiámat és hozzáláttam a reggeli szakszerű betermelésének, miközben szokás szerint böngésztem a nagyvilág híreit. És egyszer csak derült égből Kispál és a borz, az egyik hírben a következőket olvasom: Mozikban a film: Napozz holddal, vetítés időpontja: November 24. Csak egyszer! Csak a következő mozikban! Jegyek kaphatóak a mai naptól! Egységesen háromezer és mindenki kap ajándék dupla DVD-t. Ahol először elkelnek a jegyek ott exkluzív ajándék! Ott kell lennünk!
Miskolcon hol is adják? Művészetek háza, Uránia terem. Befogadó képessége 140 fő! Biztosan hülyéskednek, ennél jóval többen lesznek kíváncsiak rá.
Telefonszám keresés, művészetek háza jegypénztár 508-844, tárcsázás, kicsöng, kinyomják. Újra hívom, kinyomják. "@#*-..." - gondoltam egy csúnyát, majd másik telefonszámot néztem.
Art mozi jegyrendelés és információ 507-573, tárcsázás, kicsöng, felveszik! Mondom a néninek mit szeretnék, ő értetlenkedik. Kispál és a borz? Napozz holddal című film? Hát ő még nem is hallott róla. Mától lehet venni a jegyet? Hívjam már fel az 508-844-et mert lehet, hogy az ő rendezvényük, ugyanis két külön cég a mozi és a színházterem, de ők csak kilenctől vannak nyitva.
Hát jó, megköszönöm, várok. Kilenc után, sokadik tárcsázásra végre felveszik. Mondom a nőnek (mert ez fiatalabb volt és arrogánsabb is), szóval mondom a nőnek mit szeretnék. Még be sem fejezem, elküld a fenébe, miért zaklatom én őt, mikor az Uránia terem az más cég, hívjam az 508-844-et. Mondom neki, onnan irányítottak át erre a számra. Az lehetetlen, mert ők csak délután egytől vannak nyitva. Mivel bizonyítsam hogy ők küldtek? Kérdeztem tőle, erre elküldött a 'csába...
Mi van itt??? Miért nem tud senki semmit? Nekem ez gyanús. Kamu hír volt az egész. Vissza a netre. Olvasom a híreket, de mindenhol azt írják, a hír igaz. Újra tárcsázom, 508-844, felveszik. Mesélem a történteket, de nem hatja meg a nénit.
- Van nekem egy füzetem(! Hóhó, hát a technika az technika, kezdem érteni!) abban nem szerepel a vetítés. Itt az szerepel november 24-én, hogy 15:30-tól "Hajléktalanok tornája"; 20:00-tól Tőzsdecápák." - Ez egyébként a mai napig is így van a honlapjukon :( - De kérdezzem már meg majd a jegypénztárat személyesen délután, hátha ők többet tudnak.
Hahh! Feladom. Jöjjön a várakozás, délután megyek személyesen érdeklődni. Mikor is nyit a jegypénztár? A honlap szerint 13:00-tól, persze mint később kiderült ez sem igaz! Ez a nyári nyitva-tartás volt, amit azóta sem javítottak. Persze nem tudtam nyugodni, és ismerősöket kerestem, kinek lehet kapcsolata a Művészetek házában? Találtam is kettőt, de sajnos mindkettő azt a választ adta, nem hallottak még a vetítésről! Hát jó! Legyen! Vissza a munkához, tereljük tovább a nyájat a szerverfarmon.
Az úgy volt, hogy beálltam a pénztár ablakához a sorba. A sort egymagam alkottam, előttem csak az ablak volt és az öregúr aki a jegyeladó posztját tölti be már hosszú évek óta, és most éppen a telefonkagylóval a fülén kérte tőlem, legyek türelemmel. Azzal voltam.
Ez közvetlen azután történt, hogy megtudtam, novemberben már nem a nyári nyitva-tartás szerint nyit a pénztár. Így jól meg tudtam nézni a belvárost. Hogy mennyi minden változott! Kezdik összerakni azt, amit egész nyáron szétbarmoltak. Igaz nem pont úgy ahogyan tervezték, de ez most tök mellékes. Szóval öregúr a telefonnal:
- Igen... igen... nem sajnos. Nem is látom még a gépben a huszonnegyedikét! - aha, más is érdeklődik, ez az első jó jel - Nem tudok sajnos. Csak egy héttel előtte tudunk jegyeket kiadni, nem is engedi a gép. - ez viszont elég rosszul hangzik. - érdeklődjön tizennyolcadika után! - Basszus! Az még két hét! Jó kis verseny ez a városok között, ha bizonyos pontokon csak akkor kezdenek jegyet adni, mikor máshol már el is felejtették, hogy volt ilyen esemény. Uram közben letette a telefont - Ön is a Kispál koncertfilmre? - igenlően bólintottam - Jajj! Felhívom már a főnökömet, mert nem tudom mi van most akkor...
Némi beszélgetés után tájékoztattam az urat, hogy a jegy mellé mindenki kap majd egy dupla DVD-t, ő ezt nem is tudta, de arról tájékoztatott, hogy Ő meg nem tud nekem jegyet adni november 18 előtt. De írjak egy emilt a főnökének, hátha. Hát én meg is tettem, és azt a választ kaptam, hogy a szerződéssel van valami gebasz, de reméli hétfőre tisztázódik az ügy és a hét elején elkezdhetik a jegyeket árusítani. Meg még a CD-k sincsenek nála, pedig azt szerinte minden jegy mellé oda kéne hogy adja. Hát én ezt nem hiszem, mert miért adnák oda a filmet a nagyvilágnak már vetítés előtt? (Valahol legalábbis azt írták, a mozifilmet adják a jegyekhez, de ez lehet hogy hülyeség... vagy nem)
Ez végül is jó hír, már csak az a fő, le ne maradjunk róla. Ez a Művészetek Háza azért egy elég érdekes társaság. De igaz, ezt már akkor is tudtam, mikor a legutóbbi miskolci, Művészetek házában tartott Quimby teátrum koncerten Kiss Tibi közölte a nézőkkel: "Remélem tudják, Önök az ország legdrágább székein ülnek. Erről sajnos nem Mi tehetünk." és megtapsolt minket. És ő azt nem is tudta, hogy azok a székek ráadásul milyen fene kényelmetlenek...
http://napozzholddal.com/elindult-a-verseny/
2010. november 5. egy az átlagosnál is unalmasabb pénteki napnak indult, és nem is hittem volna, milyen kacifántosra sikeredik majd. Beérkezve a munkahelyemre, kicsomagoltam az elemózsiámat és hozzáláttam a reggeli szakszerű betermelésének, miközben szokás szerint böngésztem a nagyvilág híreit. És egyszer csak derült égből Kispál és a borz, az egyik hírben a következőket olvasom: Mozikban a film: Napozz holddal, vetítés időpontja: November 24. Csak egyszer! Csak a következő mozikban! Jegyek kaphatóak a mai naptól! Egységesen háromezer és mindenki kap ajándék dupla DVD-t. Ahol először elkelnek a jegyek ott exkluzív ajándék! Ott kell lennünk!
Miskolcon hol is adják? Művészetek háza, Uránia terem. Befogadó képessége 140 fő! Biztosan hülyéskednek, ennél jóval többen lesznek kíváncsiak rá.
Telefonszám keresés, művészetek háza jegypénztár 508-844, tárcsázás, kicsöng, kinyomják. Újra hívom, kinyomják. "@#*-..." - gondoltam egy csúnyát, majd másik telefonszámot néztem.
Art mozi jegyrendelés és információ 507-573, tárcsázás, kicsöng, felveszik! Mondom a néninek mit szeretnék, ő értetlenkedik. Kispál és a borz? Napozz holddal című film? Hát ő még nem is hallott róla. Mától lehet venni a jegyet? Hívjam már fel az 508-844-et mert lehet, hogy az ő rendezvényük, ugyanis két külön cég a mozi és a színházterem, de ők csak kilenctől vannak nyitva.
Hát jó, megköszönöm, várok. Kilenc után, sokadik tárcsázásra végre felveszik. Mondom a nőnek (mert ez fiatalabb volt és arrogánsabb is), szóval mondom a nőnek mit szeretnék. Még be sem fejezem, elküld a fenébe, miért zaklatom én őt, mikor az Uránia terem az más cég, hívjam az 508-844-et. Mondom neki, onnan irányítottak át erre a számra. Az lehetetlen, mert ők csak délután egytől vannak nyitva. Mivel bizonyítsam hogy ők küldtek? Kérdeztem tőle, erre elküldött a 'csába...
Mi van itt??? Miért nem tud senki semmit? Nekem ez gyanús. Kamu hír volt az egész. Vissza a netre. Olvasom a híreket, de mindenhol azt írják, a hír igaz. Újra tárcsázom, 508-844, felveszik. Mesélem a történteket, de nem hatja meg a nénit.
- Van nekem egy füzetem(! Hóhó, hát a technika az technika, kezdem érteni!) abban nem szerepel a vetítés. Itt az szerepel november 24-én, hogy 15:30-tól "Hajléktalanok tornája"; 20:00-tól Tőzsdecápák." - Ez egyébként a mai napig is így van a honlapjukon :( - De kérdezzem már meg majd a jegypénztárat személyesen délután, hátha ők többet tudnak.
Hahh! Feladom. Jöjjön a várakozás, délután megyek személyesen érdeklődni. Mikor is nyit a jegypénztár? A honlap szerint 13:00-tól, persze mint később kiderült ez sem igaz! Ez a nyári nyitva-tartás volt, amit azóta sem javítottak. Persze nem tudtam nyugodni, és ismerősöket kerestem, kinek lehet kapcsolata a Művészetek házában? Találtam is kettőt, de sajnos mindkettő azt a választ adta, nem hallottak még a vetítésről! Hát jó! Legyen! Vissza a munkához, tereljük tovább a nyájat a szerverfarmon.
Az úgy volt, hogy beálltam a pénztár ablakához a sorba. A sort egymagam alkottam, előttem csak az ablak volt és az öregúr aki a jegyeladó posztját tölti be már hosszú évek óta, és most éppen a telefonkagylóval a fülén kérte tőlem, legyek türelemmel. Azzal voltam.
Ez közvetlen azután történt, hogy megtudtam, novemberben már nem a nyári nyitva-tartás szerint nyit a pénztár. Így jól meg tudtam nézni a belvárost. Hogy mennyi minden változott! Kezdik összerakni azt, amit egész nyáron szétbarmoltak. Igaz nem pont úgy ahogyan tervezték, de ez most tök mellékes. Szóval öregúr a telefonnal:
- Igen... igen... nem sajnos. Nem is látom még a gépben a huszonnegyedikét! - aha, más is érdeklődik, ez az első jó jel - Nem tudok sajnos. Csak egy héttel előtte tudunk jegyeket kiadni, nem is engedi a gép. - ez viszont elég rosszul hangzik. - érdeklődjön tizennyolcadika után! - Basszus! Az még két hét! Jó kis verseny ez a városok között, ha bizonyos pontokon csak akkor kezdenek jegyet adni, mikor máshol már el is felejtették, hogy volt ilyen esemény. Uram közben letette a telefont - Ön is a Kispál koncertfilmre? - igenlően bólintottam - Jajj! Felhívom már a főnökömet, mert nem tudom mi van most akkor...
Némi beszélgetés után tájékoztattam az urat, hogy a jegy mellé mindenki kap majd egy dupla DVD-t, ő ezt nem is tudta, de arról tájékoztatott, hogy Ő meg nem tud nekem jegyet adni november 18 előtt. De írjak egy emilt a főnökének, hátha. Hát én meg is tettem, és azt a választ kaptam, hogy a szerződéssel van valami gebasz, de reméli hétfőre tisztázódik az ügy és a hét elején elkezdhetik a jegyeket árusítani. Meg még a CD-k sincsenek nála, pedig azt szerinte minden jegy mellé oda kéne hogy adja. Hát én ezt nem hiszem, mert miért adnák oda a filmet a nagyvilágnak már vetítés előtt? (Valahol legalábbis azt írták, a mozifilmet adják a jegyekhez, de ez lehet hogy hülyeség... vagy nem)
Ez végül is jó hír, már csak az a fő, le ne maradjunk róla. Ez a Művészetek Háza azért egy elég érdekes társaság. De igaz, ezt már akkor is tudtam, mikor a legutóbbi miskolci, Művészetek házában tartott Quimby teátrum koncerten Kiss Tibi közölte a nézőkkel: "Remélem tudják, Önök az ország legdrágább székein ülnek. Erről sajnos nem Mi tehetünk." és megtapsolt minket. És ő azt nem is tudta, hogy azok a székek ráadásul milyen fene kényelmetlenek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)