...mulatni akarok!
Csíkék a MÜPÁ-ban. Igazi érdekességnek ígérkezik. De Budapest mindig megdöbbent. Hogy lehet egy város ennyire lepukkant, igénytelen, elhanyagolt... és még sorolhatnám. Minden szépségét elhomályosítja az utcasarokról-utcasarokra változó látvány és szaginger, ami arra késztet, hogy minél előbb elhagyjam drága fővárosunkat, és már előre aggódom, mikor füstöl el alattunk a metró, és vajon odaérünk-e akkora amikorra és ahova akarunk...
Szerencsére vannak helyek, amik javítják az összképet. Itt van mindjárt a MÜPA. A villamosból áradó émelyítő csatornaszagot magunk mögött hagyva hirtelen egy új, fényesen csillogó, modern és steril, ám méreg drága világba csöppenünk.
Majdnem teltház van. És ha nem lenne pár idióta fiatal, akik a koncert helyett a táblagépükkel szórakoznak hangosan fel-felröhögve a dalok közepén, jónak mondható ülőhelyünkről kényelmesen szemlélhetnénk, ahogy Csíkék átveszik a legújabb platina-lemezüket. Az elismerés bizonyítja, hogy valamit igen jól csinálnak, már hosszú évek óta.
Leginkább legújabb lemezüket, a Lélekképek dalait játszák. Vendégnek pedig, Lovasit és Pressert kérték fel. Pressernek sajnos nem sok hangja volt, alig-alig lehetett kiérteni a hörgésekből a szavakat, de annál jobban zongorázott. Lovasinak viszont magasan a legerőteljesebb hangja volt a jelen lévők közül, viszont gitár nélkül ritka szerencsétlen, csetlő-botló komikus figura hatását keltette, aki az énekmentes részeket tétova téblábolással töltötte, de a jó hangulat kialakításában kulcsszerepe volt.
Látszólag kényesen vigyáztak az egyensúlyra, és nagyjából egyenlő arányban szerepeltek a hagyományos és a populáris dalok. A koncert második felében szinte csak Kispál, Quimby, és Tankcsapda feldolgozások szerepeltek és ezeknek volt a legnagyobb sikerük, a melletem ülő idős pár legnagyobb bánatára. Földtörténet, Szívrablás, Fekete L'amour, Fiúk ölébe lányok... És természetesen zárásként elhangzott a Most múlik pontosan is, ami viszont (nekem személy szerint) már a könyökömön jön ki és nem nagyon bánnám, ha többet nem játszanák... Na persze, ha így tennének, a közönség nagyobbik része talán meg is kövezné a zenekart.
Összességében talán csak egyetlen hibája volt az estének. A koncert rövidsége megdöbbentett. Negyed kilenckor még nem voltak színpadon, kilenc ötvenkor meg már a villamoson döcögtünk hazafelé. Ennél a miskolci koncertjük majd fél órával volt hosszabb... Igaz, nem volt ott Loavasi és Presser.
