Amit igazából nem értettem az az, hogy mit keres a Kiscsillag ebben a négyesben... No semmi baj, a jegy legalább olcsó (bár meglepően csúnya).
Belépve tátongó tér, túlsó felén bizsuárus, balra az italos pultnál pár szomjas fiatalt várat a pultos, a háttérben a Brains zenekar utolsó számának utolsó csendüléseit felváltják lassan a pár tucatnyi fiatal harsogó kiáltásai. Jobbra ruhatár ami ingyenes(!) Itt (...még...) nem húzzák le az embert mint a budapesti MÜPÁ-ban. Egyetlen pillantással sikerül felmérni, itt ma nem kell tartani a nagy tömegtől.
Lovasiék közben hangolnak, mi pedig megrohanjuk a galériát. Ahogy nézem, sem a tea, sem a forralt bor nem motivált túl sok fiatalt, a képek előtt pedig csak elrohannak a népek anélkül, hogy akár egyetlen kósza pillantást vetnének rájuk. Mi azért megnéztük... Most már tudom, kár volt. Biztosan én vagyok már öreg, de a csupasz fenekét és középső ujját mutogató tetovált E.T.-ben nem sikerült felfedeznem semmiféle művészi értéket vagy mondanivalót, mégis magasan a legjobb "alkotás" volt az összes közül... Így utólag azért még egy kérdés felmerült bennem: Vajon hol volt a sült gesztenye?
A földszintre érve érzékelhetően megnőtt a tömeg. Körülbelül megduplázódott a pultnál állók száma, de így sem volt elég nagy ahhoz, hogy fennakadást okozzon az előtéren áthaladó forgalomban. A koncertteremben lévő jelentéktelen tömeg jól felismerhető volt. Székeken ülő rasta fejek (ők valószínűleg nem Kiscsillagra várnak), első sorban könyöklő tinilányok (ők már inkább), a kettő között pedig húsz és hatvan közötti korosztály igen vegyes képviselői (őket a Kispál és a borz feloszlását követő üresség-érzés enyhítése, vagy a nosztalgikus gondolatok vonzhatták ide). És igen! Ott volt Ő is! Dióssy D. Ákos, aki a hangosítással küzdött, szó szerint, a koncert elejétől a végéig.
Az első szám alatt jelentősen nőtt a nézőszám. Kár, hogy alig fél ház volt csak még így is kíváncsi Lovasiékra. Én mondjuk nem bántam. Jól láttam, kényelmesen elfértem, és előre láttam a bizonytalan járású közeledő egyéneket (vagy közlekedő edényeket), akiket így igen egyszerűen ki lehetett kerülni. A hangosítás szörnyű volt, Lovasi pedig "jó"szokásához híven elfelejtette a dalok némelyikének szövegét, de ezt már megszoktuk. Így is jó hangulatot csináltak, főleg a színpadon, önmaguk részére, amiből azért jutott a közönségnek is egy kevés. Leadták a kötelező számokat, volt pár új, sőt még újabb, meg még némi ráadás is. Persze jobb lett volna, ha nagyobb a tömeg, biztosan ők is nagyobb kedvvel játszanak akkor nekünk is, de ez van. Máskor olyanokkal kell fellépni, akik stílusban közelebb állnak hozzájuk, vagy ha nem találnak ilyet, hát jöjjenek egyedül... Itt voltak, jók voltak, köszönjük.
Bár még volt hátra két zenekar, sokan szedelőzködtek és indultak hazafelé, köztük mi is, végül is holnap meló... :(