Azt hiszem, ez király volt. Tegnap megnézhettük végre amit az igazi Kispál rajongók (és még én is, pedig nem vagyok egy igazi Kispál rajongó) várva vártak, és kissé olyan érzés volt, mintha újra ott lehettem volna azon a bizonyos koncerten, és kaptunk azért némi háttérinfót is.
Ja, és Lovasi a miskolciakat köszöntötte először! Yeah!!! :o)
Itt olvasható egy kritika ...
(a bizonyos kritika)
... amihez, csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy én semmiképpen nem arra vágytam, hogy újranézhessem a búcsúkoncertet. Minek? Bárki megteheti bármikor, csak keressen rá a jutubén. Az elsőtől az utolsó percig szinte hiánytalanul fenn van egy "sztupy" fedőnéven futó lelkes emberkének hála.
Igen, persze lehetett volna több háttérinfó, több próbatermi részlet, több beszélgetés Lovasi verandáján, háttérben szóló koncert-zenével. És igen, lehetett volna több archív felvétel is. Én is másképp rendeztem volna. De például azt semmiképp nem hagytam volna, hogy a stáblista egy szimpla fekete háttér előtt futó fehér szöveg legyen. Pöröghettek volna a betűk archív fotókkal, kimaradt jelenetekkel tarkítva. De megmondta a főmufti, hogy olyannak csinálta, amilyennek ő szerette volna látni, és tulajdonképpen itt a pont.
Nekem összességében tetszett a film. Jól éreztem magam közben, utána is, sőt már órákkal a vetítés előtt is jobb volt a hangulatom. Kifejezetten tetszett, ahogy a koncertfelvételt hirtelen váltotta a próbatermi kép, mint például:
Szereplő: Kis Tibi; Helyszín: a próbaterem; Indul a dal: "A következő buszon ...(f*szom)..." helyszínváltás a koncertre, dal folytatódik "... rajta leszek én is..."
Anno, augusztus 9-én nem is volt ennyire feltűnő, milyen rengeteg az a negyvenötezer ember. Persze rengetegnek tűnt már akkor is, de így felülnézetből látva pláne. Még felvételről is félelmetes volt nézni, ahogy a "szardínia-részleg" az első sorokban próbál a zene ütemére ugrálni.
Kicsit féltem, hogy szégyenszemre Miskolcon nem lesz teltházas vetítés, de az utolsó pillanatban mégiscsak elkeltek az utolsó jegyek.
Amit nem értek: Hogy lehetnek olyan, önmagukat "Kispál rajongó"-ként aposztrofáló Kispál rajongók, akiknek fontosabb például egy tetoválás, minthogy megnézze ezt a filmet a moziban, és hogy mondhatja egy rajongó azt, hogy majd jövőhéten letölti és majd akkor megnézi? Tetoválást bármikor csináltathat egy ember, a letöltögetőkről meg inkább nem is mondok semmit. Nem is kell egy hetet sem várniuk. Tegnap adták a kezünkbe a DVD-t és már ma fenn van különböző torrent oldalakon. Hát "gratulálok". Igazi magyar mentalitás, "lopjunk el mindent amit csak el lehet". Mindegy. Ők lemaradtak Líviusz hülyeségeiről, a beszélgetésről Lovasiékkal, és az utolsó élőben játszott Kispál számról, a Szigeten csak instrumentálisan, de itt most szöveggel együtt elhangzó, "Volume"-ről. Így jártak. Meg így jártak azok is, akik a film végeztével fogták magukat, és (persze szigorúan az első sorok közepéről) kibaktattak a megfelelő szellőzés hiányában jócskán túlmelegedett moziteremből.
Azért a Magyarhangya elintézhette volna, hogy az a jópár lelkes, aki ott volt a vetítésen, ne egy szimpla DVD-t kapjon, amit hamarosan bárki megvehet a boltokban, hanem mondjuk dedikáltat, vagy sorszámozottat... Nem lett volna rossz. ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy megírod a véleményed. Az üzenetek csak moderálás után jelennek majd meg. Várj türelemmel.