Alighanem a Tankcsapda rendelkezik az országban a legvegyesebb rajongótáborral: az óvodáskorútól a nyugdíjasig, a legszakadtabb punktól a burzsuj sznobig bezárólag. És ott is volt mindenki, minden kategóriából. Az óvodásokat hozta apuka meg anyuka, a nyugdíjas házaspár egymást segítette föl a lelátóra, a szakadt punk a Főnix előtt tarhálta össze a belépő árát, a burzsuj sznobok pedig a VIP páholyokból nézték lenézően a csóró csürhét, pezsgővel a kézben.
Az előzenekarok közül egyértelműen az amerikai Verismo volt a közönségkedvenc. Lendületes thrash metállal alapozták meg a jó hangulatot, amit aztán a Leander alaposan elrontott. Ásítozva vártuk koncertjük végét, miközben a közönség egyre hangosabb kántálással várta Lukácsékat.
Az mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy lesz a koncertben "somethin' szpesöl". A Leander levonulása után az átalakult színpadon megjelent Lukács, Fejes és Cseresznye. A színpad két oldalát két autóroncs uralta, a látványos fény- és pirotechnika mellett pedig külön látványosság volt Lukács Laci különbejáratú zsebkendőszedője, aki egy alkalommal kis híján ropogósra sült a színpad alól felcsapó lángcsóvától.
A koncertben, Lukács megfázásos orrhangján kívül nem nagyon volt hiba, de most is bebizonyosodott számomra az, hogy a Tankcsapda sokkal zúzósabban szól egy kis teremben (mint mondjuk a miskolci Ady), mint szabadtéren vagy akár egy stadionban, de egy extra hosszú koncertet láthattunk, extra hosszú ráadással. Eltekintve egy tagbaszakadt tohonya tahótól, aki egyedüliként az ülő emberek között táncolt a lelátón, zavartalan és emlékezetes élmény volt. Tagbaszakadt melákunk szerencsére csak az újabb, populárisabb számokat ismerte, mert az igazán jó dalokat végig ülte, legnagyobb örömünkre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy megírod a véleményed. Az üzenetek csak moderálás után jelennek majd meg. Várj türelemmel.