Budapest Belvárosi Fesztivál.
2007-ben már teszteltük, jó volt. Sőt. Először Quimby aztán Kispál... vagy fordítva, nem is lényeg. Nagy eső volt, nem volt túl sok ember, ingyenes és jó volt a koncert, sajnos némi politikai felhanggal. Ott és akkor láttam először sálas lányokat, persze politikától ez már független volt :) Nagyokat nevettünk rajtuk, azóta már sálas fiúk is vannak, ráadásul mára már úgy elterjedtek, hogy gyakorlatilag fel sem tűnnek senkinek.
2008-ban és 2009-ben nem sikerült sajnos eljutni, no de majd most! Mi is a program? Pénteken Kispál, szombaton Quimby. Sajnos szombaton már nem maradhatunk, de a Kispál koncertjeire még el kell menni amíg járnak koncertezni. Kissé meglepő, hogy a plakáton a Kiscsillag képével reklámozták a Kispál és a borz zenekart :o)
Kezdés péntek este fél kilenc. Szuper! Még szabadságot sem kell kivenni, a fél ötös IC-vel fél hétre fenn vagyunk, csomagokat ismerősnél lepakol, és még bő két óránk lesz kijutni a koncertre. De az ember hiába tervez, ha a MÁV és a BKV nem partner. Úgy volt minden, ahogy a kitekert szlogenben, amit a MÁV-nál dolgozó kedves barátom szokott mondani: "rozzant vasút, áll a MÁV".
Sajnos a vonat negyven perc késéssel indult, de az időbe még bőven belefért volna ez a késés. (Az IC jegyeket azért visszakértük másnap. Biztos ami biztos.) A csomagokat lepakoltuk és indultunk volna, viszont legnagyobb meglepetésünkre a villamos az istenért nem akart jönni. Újabb hosszú percek múltak el. Menjünk gyalog a metróig? Csak három megálló... Szerencsére a másodiknál mégiscsak jött egy villamos, de nem siettette meg magát, gyalog talán mégis hamarabb értünk volna oda. Jött a hét megálló kék metróval, meglepően simán és gyorsan.
Épp kezdtük azt hinni odaérhetünk még kezdésre ha késnek Kispálék is kicsit, de ekkor jött az átszállás a pirosra. A peronon a kijelző szerint több mint húsz perce nem jött metró. Persze a Kispál koncert a hivatalos kezdés szerint már pont ennyi ideje elkezdődött. Na akkor ennyit arról, hogy bőven jut idő mindenre... Ekkor valószínűleg az illetékesek közül is feltűnt valakinek, hogy iszonyat tömeg áll a peronon metró meg sehol, ezért bemondta a tölcsérhang, hogy mindenki hagyja el a metró területét és menjenek (én is gondoltam valamire, hogy ők hova menjenek) metró pótló busszal. Na itt kezdett kicsit eldurranni az agyam. Valahogy túl sok a véletlen egybeesés ami hátráltat abban, hogy kijussunk erre a koncertre. Mintha a Truman Show-ban szerepelnénk és azért történik mindez, mert még nincs kész a díszlet azon az úton ahová tartunk...
És ekkor újabb filmbe csöppenünk, Running Man. Futás, hogy odaérjünk még a koncert vége előtt. Ellenfelek az autók, az utak, a népek, a Gödör, a szökőkút... Erős aggodalommal töltött el a velünk szembe jövő, tucatnyi, Kispál és a borz pólós fiatal látványa. Talán vége a koncertnek... De nem! Ebben a pillanatban, valahonnan a távolból már hallatszott az Emese. A szám végére oda is értünk, alig negyven perccel a kiírt kezdési időpont után. Nézzük a dolgok jó oldalát, így szerencsére lemaradtunk Rogán "lelkesítő" beszédéről is. (Félreértés ne essék, egyformán utálok minden politikust. Akit megérint a politika ragályos ujja az többé jó ember nem lehet.)
Szóval odaértünk a térre, ahol akkora tömeg fogadott amekkorát ritkán lát az ember. No de ekkora tömeget azért ne már! Lehetetlen feladat volt keresztül verekedni magunkat a népen, hogy olyan pozíciót vegyünk fel, ahonnan a színpad is látszik. Pontosabban a színpadon lévő zenészek, mert a színpadot azért nehéz lett volna nem észre venni, zavart is rendesen a kilátásban. Egy idő után feladtuk. Kábé akkor, mikor Lovasi azt énekelte hogy: "üdvözöllek babám a sűrűjében".
Minden esetre soha nem néztem még koncertet hátulról, a színpad mögül. Újabb élmény, ha nem is a legkellemesebb. Többször láttam például Lecsó lábát, néha-néha Lovasié és Kispié is feltűnt. Diósit pedig teljes méretében megtekinthettük egyszer, mikor éppen olyan szám ment, amiben semmi dolga nem akadt, így hátra ment a színpad mögé, talán azért hogy felkészüljön a rettenetes bonyolultságú egy hangból álló, de mindkét mutatóujját erősen igénybe vevő szólójára a "Még egyszer" című dalban.
Volt előttünk egy kivetítő is, de a kameraman valószínűleg holtrészeg lehetett mert egy értelmes képet nem vetített ki. Mondjuk aranyos volt az integető kis lila elefánt, és látni lehetett Lovasi arcát és egy gitárt szuper közeliben, de csak kábé ezek váltogatták egymást. Meglepett viszont, hogy Budapesten is nagyon népszerű a Tiszai-pályaudvar című dal, és hogy teljesen más dalokat játszottak mint pár héttel ezelőtt Miskolcon. Igaz Miskolcon hosszabb volt a ráadás, és jobb számokat választottak a végére.
Összesen kb. 6-7 számot sikerült végig hallgatnunk, de jó kis koncert volt a késéstől és a tömegtől eltekintve még hátulról nézve is. A zenekar szokásos meghajlása után a tömeg egymást taposva váltott teret, maga mögött hagyva a nagy halom szemetet, akárcsak a Birodalom visszavágban a Hoth rendszert elhagyó csillagrombolók, és megláthattuk végül Kispál András felső részét is, egész a feje búbjáig, ahogy beslisszan egy fehér sátorba, kezében valami "üdítővel". Elslisszantunk hát mi is, meglepő módon gördülékenyen. A metró is járt, a villamos sem késett. Jó munkát végzett a díszletet építő Truman Show csapat míg mi a koncerten voltunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy megírod a véleményed. Az üzenetek csak moderálás után jelennek majd meg. Várj türelemmel.