Hiperkarma

Itt a Hiperkarma. mondta Bérczesi Robi a deszkákra lépve, visszavonhatatlanul bejelentve, hogy a Hiperkarma visszatért, és egyúttal el is kezdődött a bő másfél órás visszatérő-koncert. De mi az a Hiperkarma, hol volt és hogyan zajlott ez a visszatérés?

Azoknak, akik esetleg nem ismernék a Hiperkarmát: Ők játsszák a "Dob meg basszus"-t...



Na ugye! Mindenki ismeri őket, aki nem az hazudik, süket, vagy hermetikusan elzárt remeteként él a világban. Nyelvtörőnek is beillő dalszövegeit és fülbemászóan egyedi dallamait hallgatva egy laikus számára is azonnal világossá válik, hogy a Hiperkarma nem egy tucat zenekar.

Szombat este nyolc körül értünk a Ludovika térre. Egy valaha impozáns, most viszont eléggé lepukkant épület előtt, három még lepukkantabb bódé fogadott, meg körös-körül a fűben heverő fiatalok, akik a náluk lévő italok elfogyasztásán munkálkodtak bőszen. Mi is erre kényszerültünk, miután a napsárga karszalaggal a kezünkön, belépéskor a biztonsági őr közölte, hogy italt és ételt nem vihetünk be. Ezen kívül gyakorlatilag bármit be lehet vinni. Lehet nálad rúgós-kés vagy dinamit, az nem érdekli őket, de ételt-italt csak bent vásárolhatsz és kész. Hát jó, legyen!

Túljutva a biztonsági emberen, hatalmas zöld területre értünk, ez az Orczy-kert. Balra a színpadon a 30Y zajongott éppen, jobbra tőlünk hosszú ToiToi sorfal húzódott, előttünk az erdő egészen a tó-színpadig, ami most ugyan még üresen állt, de az italos pultnál már javában folyt a kiszolgálás. 900 HUF-ért lehet venni 4cl forró pálinkát, 760-ért 4cl hűtött Jäeger-t... Sehol egy civil-sátor vagy bármiféle "járulékos program". A pesti fiataloknak biztosan nincs ilyesmire igényük, így egyelőre a legjobb programnak a tavon úszkáló kacsák látványa tűnt. Az erdei játszóteret féltucatnyi unatkozó biztonsági ember őrizte a garázda hajlamú fiatalok elől, a fa mögött rejtőző, idegesen az őröket fürkésző tekintetű gyanúsan viselkedő gyanús alak viszont senkinek nem szúr szemet. Nem is értem minek stresszelte magát szerencsétlen, mikor rendezgethette volna a tablettáit és tasakjait kényelmesen egy padon ülve is...

Körül járva az egész területet, végül a nagy színpad jobb oldalán helyezkedtünk el, a tömegtől és a jobb oldali ToiToi sortól is megfelelő távolságra. És milyen jól tettük ezt. Előbb Bérczesi Robi sétált el mellettünk Bródy Jánossal az oldalán, majd nem sokkal később, Lecsó és baráti köre (vagy talán b.családja) telepedett le mellénk a harmatos fűbe. Előbbiek a 30Y koncertjének végén kényelmesen visszasétáltak a nagy színpad mögé, utóbbiak viszont szinte az egész koncertet innen nézték végig.

Na szóval, Bérczesi Robi és a Hiperkarma három és fél év után újra a színpadon. Nem sok Hiperkarma koncerten voltam eddig, mivel a zenekar nagyjából pont akkor hagyta abba a koncertezést, amikor megismertem őket. Összesen talán két alkalommal, először a miskolci Ifi-házas fellépésükön, miközben azt sem tudtam róluk mit játszanak, de azt mondták róluk, hogy jók, és valóban. Másodszor pedig vagy a MEN-en, vagy Hegyalján. Egyik koncerten sem lehettünk harminc főnél többen, de mégis, szinte azonnal bekerült a kedvenceim közé, és csalódottan fogadtam, hogy mire megismertem őket már fel is oszlottak, főleg a frontember "problémái" miatt. De így jártam később a Kaukázussal is... Az elmúlt évek arra jók voltak viszont, hogy pótoljam lemaradásom, és sikerült elég alaposan megismernem a Hiperkarma eddigi dalait. Mikor pedig bejelentették, hogy visszatérnek, egy percig sem volt kérdéses hogy ott kell lenni.

Fogalmam nincs melyik számmal kezdődött a koncert, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, minden kötelezőt eljátszottak, plusz még négy új számot az őszre tervezett új albumról. A "Szerinted?" című lett az aktuális favorit ezek közül.



Változás az eddigiekhez képest, hogy Frenk nem dobol, hanem vokálozik és gitározik. Az eddig látottakhoz képest hatalmasnak mondható tömeg (és jé, mennyi miskolci!) előtt játszó zenekaron is látszott, hogy jól érzik magukat, és így a közönség is jól érezte magát. Bérczesi nem beszélt túl sokat. Egymást követték a dalok, kevés mellébeszéléssel és felesleges szövegelés, meg magyarázkodás nélkül, de így is megtudhatott az ember mindent, ami fontos. Hogy jó itt újra együtt, hogy lassan tisztulnak a dolgok, hogy kezd kibékülni önmagával, hogy lesz végre folytatás... Na meg persze azt is, hogy a "Mitévő" című dal szövege egész pontosan úgy szól: "Leszek annyira könnyű. Vagyok annyira szét..." és nem szép! Sőt még a beígért eső és szélvihar is elmaradt, így abszolút pozitív élményekkel indulhattunk el a koncert után hazafelé.

Remélem, még sok-sok ilyen jó koncertet láthatunk majd tőlük! Várjuk! Ahogyan az új lemezt is!