- Ha már együtt utazunk, had mutatkozzam be: Lovasi András vagyok. - majd kezet fogtunk, és elindultunk az autó felé...
No de kezdjük az elején. Az egész egy beszélgetős műsorral kezdődött a 11727. napon:
- Azt mondtad legalább 100 embert érdekelni fog a dolog. - mondta elkeseredve a könyvtáros néni - Ha még két ember beesik már örülni fogok. - Mondta mindezt akkor, amikor már csak két-három perc volt a beszélgetés kezdéséig, és rajtunk kettőnkön kívül egy nyugdíjas (legalább hetven éves!) házaspár, és pár könyvtári alkalmazott volt csak jelen, e nem túl jól meghírdetett "rendezvényen". Szerencsére megnyugodhatott a néni, mert hamarosan, a műsor kezdéséig és annak első pár percében beesett jópár ember, akik a Kispál és a borz hivatalos honlapjának fórumán is olvasható, az iwiw-en megjelent hibás időpont szerint három órára érkeztek. Mindazonáltal így sem volt jelen harminc embernél több, és ők is leginkább a könyvtár állandó olvasói voltak, akik egy ingyenes rendezvényre jöttek, hogy találkozzanak egy híres emberrel. Talán öten-hatan lehettünk, akik Lovasi András miatt érkeztünk és akik akkor is elmentünk volna, ha fizetni kellett volna a belépőért. (Két plakát és egy újsághirdetés talán elég kevés reklám. Ilyen "reklámkampány" után szerintem akkor sem lettünk volna többen, ha a Metallica énekesét hívták volna meg egy rövid beszélgetésre...)
Lényeg az, hogy mi voltunk az elsők... (Megjegyzem ez büszkeséggel tölt el, mert életem eddigi 11729 napján nem volt rá példa, hogy valahol is az elsők között legyek!) Kényelmesen elhelyezkedtünk a kissé szorosan elhelyezett fotelekben és vártuk Lovasit, aki meg is érkezett időben, kezében bőrtáskával, divatosan kopott farmerban, bársonyzakóban, tornacipőben.
A "moderátor" nyakatekert mondandóját szerencsére mindig időben félbeszakította Lovasi és be is fejezte helyette a kérdéseket, és ha már ilyen jól ment, hát válaszolt is magának.
Röviden arról amiről szó volt a beszélgetésen és ami új volt nekem (a többit nagyvonalúan átugrom, bocsi):
A teljes beszélgetés leginkább Lovasi monológjaiból állt, mivel a moderátor mintha unta volna az egészet, és valamivel több mint két órát tartott. Látszólag, mindenféle rendszer és irányítás nélkül folyt a beszélgetés, néha a jelenlévők többsége számára teljesen érdektelen dolgokról, mint például: "Emlékezzünk meg pár percben a Sex-pistols zenekarról!"; "Ki hallgat mr2 Petőfi rádiót és mit érzel amikor hallgatod?"; stb. Nem fontos, ugorjunk...
"Te azt kérdezel amit akarsz, én meg majd arról beszélek amiről én beszélni akarok."
Válaszolta Lovi arra a kérdésre, "Miről is beszéljünk először? Talán kérdezzük meg a közönséget..." aztán valamiért mégsem kérdezte meg a közönséget...
- Magamról nem szeretek beszélni, meg mit is tud magáról elmondani az ember? Már régen kifejlesztettem magamban azt, hogy mindig arról beszélek amiről én akarok. Ha riportot készítettek velem, utána jutott mindig az eszembe, hogy elfelejtettem bemondani azt, hogy a Pecsában ekkor vagy akkor lesz koncertünk. Így megfogadtam, hogy legközelebb bármit is kérdezzenek én bemondom mikor és hol lesz koncertünk, és azóta csak arról beszélek amiről én akarok...
"Külföldön a lófingból is csak lófasz lesz."
- A nevünk Elzász-Lotaringiai eredetű. Nagyapámat még Lohfing Andrásnak hívták. Tizenhat évesen magyarosította a nevét Lovasi Andrásra. Gondolhatjátok tizenhat éves korára mi mindent kaphatott szegény a neve miatt, biztosan elege volt már belőle. Egyszer Lengyelországban koncerteztünk és ott az volt a szokás, hogy a koncert előtt felkonferálják a zenekarokat, bemutatják egyesével a zenészeket és utána kezdődhet a koncert. Engem is felkonferáltak ugye: "Andreasz Lofaszi, baszova gitarova..." Ezek után az első néhány perc azzal telt, hogy görnyedeztünk a röhögéstől... Kurva nehéz úgy játszani, hogy közben rázkódik az ember.
"Külföldön a lófingból is csak lófasz lesz."
- A nevünk Elzász-Lotaringiai eredetű. Nagyapámat még Lohfing Andrásnak hívták. Tizenhat évesen magyarosította a nevét Lovasi Andrásra. Gondolhatjátok tizenhat éves korára mi mindent kaphatott szegény a neve miatt, biztosan elege volt már belőle. Egyszer Lengyelországban koncerteztünk és ott az volt a szokás, hogy a koncert előtt felkonferálják a zenekarokat, bemutatják egyesével a zenészeket és utána kezdődhet a koncert. Engem is felkonferáltak ugye: "Andreasz Lofaszi, baszova gitarova..." Ezek után az első néhány perc azzal telt, hogy görnyedeztünk a röhögéstől... Kurva nehéz úgy játszani, hogy közben rázkódik az ember.
"Lemezek porból"
Szó volt valami (anno) MÁV-tulajdonban lévő szórakozóhelyről, ahová a fiatalok jártak bulizni. Itt léptek fel jobb híján ők is néha a Kispál és a borzzal. Egyszer csak megjelent egy tag (volt neve is de nem emlékszem bocsi, Nagy valaki de nem Feró, viszont hamarosan összeveszett Feróval.), mondta a Nagy hogy ez neki tetszik, felveszik. Majd miután felvették a másik Nagy, a Feró segítségével és kész lett az album, valamiért úgy döntött az előbbi Nagy, ő bizony mégsem adja ki a lemezt. Erre mondta Nagy Feró, nem baj, neki tetszik, és majd ő kiadja. Ment is rendesen akkoriban ráadásul főműsoridőben(!) a Garázs és a Rock-kalapács műsorokban a Kispál és a borz zenéje és klipje.
- Elsősorban azért is alapítottam saját kiadót, mert elegem lett abból hogy állandóan alkudozni kellett a kiadókkal. Most készítünk egy három éves mérleget, várhatóan egy jó nagy mínusz lesz az egyenleg végén. Hiába próbálom minél olcsóbban adni a lemezeket, olyan áron amit egy átlag zenehallgató még szívesen kifizet, ha hatalmas jogdíjakat kell kifizetnem különféle jogcímeken. Így az átlagember inkább letölti, lemásolja a zenét, nem ad érte ki 2-3 főleg nem 6 ezer forintot. Hamarosan össze akarok hívni egy megbeszélést az illetékesekkel, mik a terveik, akarják-e hogy még 3-4 évig haldokoljon a lemezeladás, mert ha nem tesznek ellene valamit akkor hamarosan összeomlik az egész.
- A lemezeladások 70%-a a Media Markt kezében van. Most még megéri nekik, mert kint vannak a CD árusító gondolák hátul a bolt egy eldugott részén, hogy mire az ember odaérjen, megvegye a gondosan az útjába helyezett akciós hajszárítót, olcsó pendrive-ot, és hasonlókat. De amint nem éri meg neki, hogy a gondolák foglalják a helyet, onnantól a CD piac meghal. És ez azért van, mert a jogdíjakat ki kell fizetni, és nem azért, mert a CD-nek nyolclapos kihajtható borítója van és azon két színes kép a zenekar tagjairól...
- A 10-12 dalos nagylemezek ideje egyébként is lejárt. Ismét elérkezett a kislemezek kora. Ha valaki írt egy-két igazán jó dalt, eddig rá volt kényszerítve, hogy írjon hozzá még 8-10 gyengébb dalt. Ha viszont nem lesznek nagylemezek, és a dalok akár egyesével is megvásárolhatóak lesznek, csak azokat adják majd ki, amiért az emberek hajlandóak fizetni. Így kevesebb silány zene lesz.
Már most is ott van például a dalok.hu, ahol 100-200 forintos áron lehet zeneszámokat vásárolni, és a többi hasonló oldal is körülbelül az 1euró/dal áron adja a zenéket.
(Magán véleményem a témáról: Az előadóművész ugye előadó művész, aki abból él, hogy valamit előad valakiknek. A CD szerintem csak egy promóciós dolog, amivel népszerűsíti a zenéjét, hogy a koncertre minél többen legyenek kíváncsiak, és az igazi bevételt a koncertezésnek kéne jelenteni nem pedig a CD eladásnak. Minél olcsóbb a CD annál jobban elterjed, ha másolják az külön jó, mert nekem nem kerül semmibe de híre megy a zenémnek... Lásd Kaukázus zenekar, minden daluk letölthető ingyen a honlapjukról, grat! Kár hogy feloszlottak :( )
"Bandi a hegyről"
- A mai kezdő zenészek kezében hatalmas lehetőség a mai fejlett technika. Ma már jóval könnyebb egy demó-val előállni mint annak idején, például amikor létrejött a Kispál és a borz. Megvalósulni látszik az, hogy "a zene mindenkié". Bárki képes zenét csinálni akiben megvan a megfelelő hozzáállás. A Bandi a hegyről szólólemezemet például egyetlen hét alatt hoztam össze, egyedül, úgy, hogy előtte még azt sem tudtam mi az a számítógép. Jött a Lecsó, feltett a gépre ezt-azt. Én meg próbálgattam mi mire jó, mire lehet használni. Behúztam a gitárt, behúztam a dobot, tettem rá effekteket, ha nem tetszett kezdtem előröl. Manapság már bárki képes zenét csinálni olcsón, sőt akár ingyen is, ha beszerzi a megfelelő szoftvereket hozzá."Sziget"
- Nehéz helyzetben vannak a Sziget szervezői, mert egyre több külföldi jön a Sziget fesztiválra. A külföldieknek a Sziget lett a legolcsóbb fesztivál, miközben a magyarok számára ez a legdrágább magyar fesztivál. Viszont a külföldi cégek nem szívesen szponzorálnak egy magyar rendezvényt, a magyar cégeknek meg nem érdekük hogy olyasmit hirdessenek a külföldieknek amire azoknak nincs semmi szükségük.- Manapság ott tartunk, hogy a nagyszínpadon fel sem léphetnek a magyar zenekarok. Legutóbb mikor ott léptünk föl, az utánnunk fellépő külföldi zenekar előzenekarának éreztük magunkat. Stílusban sem egyeztünk. A zenekar külföldi rajongótábora már jó korán bevette magát a nézőtér elülső traktusába, így köztünk és a mi rajongóink között volt egy jó száz méteres távolság, és hát nem volt egy felemelő érzés egy ásítozó tömegnek játszani akik azt sem tudják kik vagyunk és mit játszunk.
"Egy nagyon jó kérdés..."
Ha egyszerűen lett volna feltéve a kérdés: "Mi a kedvenc három előadód András?" azzal megúsztunk volna egy ötperces körmondatot, és talán választ is kapunk a kérdésre.
Annyit azért elárult nekünk Lovasi, hogy a Nirvana óta nem látott igazán meghatározó, stílusformáló zenekart. (Pedig milyen jó kérdés volt...:o) )- Éppen Hollandiában koncerteztünk, amikor a tévében megszólalt valami. Hátrafordultam és azt mondtam: "Na ebből lesz a nagy siker!" Ez volt a Smells like teen spirit, ami körülbelül háromnegyed évvel később ért el Magyarországra és tényleg nagy siker lett.
Azt is elmondta, hogy egy olyan előadó volt rá a legnagyobb hatással, akinek a zenéjét igazából már vagy három éve nem halgatta és a nevére sem emlékszik. Annyit tudott róla elmondani, hogy fantasztikus zenéket csinált, majd szerelmi bánatában szíven szúrta magát, így nem lett belőle híres sztár.
Megnéztük még zárásként a Kispál és a borz - Húsrágó, hídverő klippjét, amit Lovasi saját bevallása szerint már nagyon unalmasnak tart, és kérte, hogy inkább nézzük meg Johnny Cash - Hurt című dalát, ami valójában egy Nine Inch Nails dalnak a feldolgozása. - Itt is látszik hogy a zene mindenkié. Egyetlen gitár és egy zongora és mégis mekkora zene!Moderátorunk helyeselt és feltett még néhány nyakatekert "utolsó" kérdést, majd Lovasi percek óta tűkön ülve hirtelen felállt és kijelentette, hogy most már neki tényleg rohannia kell, mert beállása van az esti koncertre, de néhányan lerohanták egy-egy gyors autogrammért. Amikor azt mondta:
- Ez lesz az utolsó mert tényleg nagyon el vagyok késve. Még azt sem tudom, hogy jutok ki az egyetemre. Hívnom kell valami taxit... (a szervezés csúcsa: elhívnak egy előadót és nem gondoskodnak arról, hogyan jusson majd vissza...)
- Nem tudja hogy jut el az egyetemre. - suttogtam - Nem akarjuk elvinni?
- De vigyük! - mondta némi hezitálás után - Szólj neki!
- Esetleg mi elvihetünk az egyetemig ha gondolod.
- Köszönettel elfogadom.
Elszaladtam a táskámért, és mire visszanéztem már egy szőke riporternő állította meg, adjon neki egy gyors interjút.
- Ugye sietünk majd? - kérdezte tőlem. Nem tudhatta persze, hogy nem én vezetek, de bólintottam, hogy "hát persze hogy". Gyorsan ledarálta a szokásos sablon szöveget a szőkének, akit gyakran látok mindenféle koncerteken fotózni. Foszlányokat hallottam csak abból, amit mondott, valamit a Kossuth-díjjal kapcsolatban. "... csak arra figyeltem, hogy mindent jól csináljak. De hát nem sok dolgom volt - imitált egy kézfogást. Ezt nem nagyon tudtam elrontani...", meg valamit a zenekarral kapcsolatban "... nem akarunk nosztalgia-zenekar lenni..." Csak az járt a fejemben, hogy Lovasi a mi kocsinkban... :)
Mikor végzett az interjúval, hozzánk fordult:
- Ha már együtt utazunk, had mutatkozzam be: Lovasi András vagyok. - majd kezet fogtunk, bemutatkoztunk mi is és elindultunk az autó felé.
- Bocsánat de kicsit retek van bent.- Ezt hogy érted?
- Kosz. Nem túl tiszta belülről a kocsi.
- Ja igen, egyébként tudom mi a retek szó jelentése, csak anyósomnak volt egy kutyája akit Reteknek hívtak... Hogy tudta kiabálni: "Retek! Lábhoz!"
Beültünk. Mi elöl, ő a jobb hátsó ülésen.
- Kábé tíz perc és ott vagyunk.
- Rendben - mondta, közben nyomkodta a számokat a mobilján. - Na figyelj, hogy állunk? "..." Már itt ülök egy kocsiban. "..." Rendben, kezdjétek el a beállást, menjen a dob, a gitár, aztán ha odaérek megy az ének. "..." Ok, sietünk.
- Bocsánat, - ezt már nekünk mondta miután böffentett egyet - csak ittam ezt a buborékos vizet és böfögök tőle.
- Semmi baj, láttam hogy jó huzatod van. Két üveg vizet is megittál.
- Jaja, mondta az orvosom hogy többet kell innom.
- Miért valami baj van?
- Nem, nem. Csak kérdezte az orvosom, mennyit iszom. Mondtam neki, ha nem számítom a bort akkor úgy másfél litert. "Az nagyon kevés, legalább két-két és fél litert meg kell innod naponta". Az alkohol meg ugye elvonja a vizet a szervezettől, ezért muszáj sok vizet inni.
- Hogy jött ez a beszélgetéses dolog?- Jármai szólt hogy ha már itt vagyok lenne egy ilyen lehetőség, és hát jöttem.
- És fizettek érte valamit?
- Én mondtam hogy nem kérek érte semmit, de ők mindenáron fizetni akartak...
- Csak azért, mert nálunk is vannak kulturális esték és ha esetleg meghívnánk oda akkor eljönnél egy hasonló beszélgetésre?
- Csak egy ilyen beszélgetésért nem utazok le Pécsről, csináltam régen, de már nem.
- De ha egyébként is erre jártok koncertezni mondjuk, akkor lehetne róla szó? Nálunk szebb lesz a hely... :)
- Hát elég lepukkant volt a könyvtár.
- Még az ősidőkből maradt itt...- Megbeszélhetjük. - Néhány perc szótlanul telt. Hihetetlen, hogy mennyire nem jut eszébe az embernek semmi értelmes kérdés ilyenkor... - Mondjuk mindig bajom volt a könyvtárakkal - törte meg a hallgatást Lovasi -. Mindig lejárt a kölcsönzési idő, soha nem volt meg a könyv, jöttek a felszólítások hogy fizessem ki őket... De mondjuk a feleségemet is a könyvtárban ismertem meg.
- Ma már nem nagyon járnak könyvtárba. Átveszi ennek a helyét is az Internet.- Ja. Én is mikor megkapom a jogdíjakat, veszek két-három üveg minőségi bort, meg vagy tíz könyvet, ezzel is támogatva a kultúrát. De könyvtárba már nem járok.
- És van időd elolvasni őket?
- Amikor a lányokkal Törökországban nyaralok és halálra unom magam, naponta elolvasok egyet.
- Fog a Kiscsillag zenekar Kispál számokat játszani?- Nem. Megbeszéltük Kispivel, hogy nem akarunk úgy járni mint a P.mobil, hogy háromfelé szakadt a zenekar és háromfelé játszák a számokat. Tervezek majd önálló esteket, ahol olyan dalokat adok majd elő a Kispál és a borzból aminek minden részét én írtam, szöveget, zenét, és amik egy szál gitárral is jól előadhatóak. De nem fogunk másik Kispál és a borz zenekart alakítani. Mondjuk Kispálból inkább kinézem, hogy hamarosan egy Kispál tribute zenekarban fog játszani - tette hozzá mosolyogva, miközben lassan az út végéhez közeledtünk.
- Akkor, ha legközelebb erre jártok, mondjuk a Rocktóberen, kereshetünk a beszélgetős esttel kapcsolatban?
- Ja, de az az igazság, hogy nem akarunk többet fellépni sem a MEN-en, sem a Rocktóberen a kiscsillaggal. Elegem van abból, hogy mindig olyan szar helyeket kapunk.- Akkor, ha legközelebb erre jártok, mondjuk a Rocktóberen, kereshetünk a beszélgetős esttel kapcsolatban?
(értsd: Előző este a Tankcsapda volt 21 órától, és utána következett a Kiscsillag 23 órától. Kis csúszással ebből 23:45 lett. Ugye a Tankcsapda és a Kiscsillag közönsége nem ugyanaz. A Kiscsillag inkább a mai tinédzserek nagy kedvence, akiket a szülők éjfélre szeretnek otthon látni, és a Tankcsapda tábora kifejezetten nyugtalanítja az anyukákat. Mondjuk nem értem miért, ott sincs több elmebeteg mint máshol... Így a Tankcsapda hatalmas sereget vonzó koncertje után a nézők nagy része hazament, és pár tucat ember maradt csak a fagyos sártengerben hogy megnézze a Kiscsillagot. Ha legalább tematikusan lennének a koncertek - mittudomén ugyanazon a színpadon lépne föl Péterfy Bori, Kiscsillag, 30Y, HS7, stb. akkor a közönség is nagyobb lenne, a kedv is jobb lenne, anyukáék is szívesebben engednék a gyereket koncertezni...)
- Szeretném elérni azt, hogy minden városban egy adott napon menjünk koncertezni. Mittudomén például minden év október 3.-án Miskolcon, 4.-én Debrecenben, stb. Ez kb. 3 év alatt beleivódna a köztudatba és mindenki tudná hogy mikor hova megyünk.
- Csak nehogy Február 24.-ére tegyétek a miskolci koncerteket.
- Miért? ... Ja mert az szökőnap! Jó arra vigyázni fogunk - mosolygott.
- Hol tegyünk ki András?
- Itt a kanyar után jó lesz. Köszönöm hogy elhoztatok.
- Köszönjük hogy eljöttél velünk, és találkozunk este, meg még néhány fesztiválon ami hátra van!
- Sziasztok.
Kiszállt a kocsiból és elsietett.
Azóta rengeteg dolog eszünkbe jutott mit lehetett volna még kérdezni, de akkor ott talán az sem jutott volna eszembe hogy mi a nevem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy megírod a véleményed. Az üzenetek csak moderálás után jelennek majd meg. Várj türelemmel.