Budapesttel ellentétben a Művészetek Palotáját kifejezetten kedvelem, és szerencsére idén is volt egy jó alkalom, amiért érdemes volt felutazni és közelről megszemlélni ezt a fantasztikus épületet. A Budapest Bár, Hoppá! című koncertszínházi előadásának teljes bevételét a Hospice Alapítvány javára ajánlotta fel. A nézők között ott volt többek között Sólyom László is, akit én személy szerint nem láttam, de ismerek olyat, aki igen :) Előbb bemutattak egy kis filmet a Hospice Alapítvány tevékenységéről, majd kezdetét vette az előadás, ami az előző koncertszínházi előadásokhoz hasonlóan sok-sok mókát és vidámságot tartogatott a közönségnek.
Helyszín: a 2011. számú italkimérő egység és az azt körülvevő tér néhány elárusító bódéval paddal, fákkal...
Időpont: Nagyjából éjfél után, épp mikor az egység zár.
A lusta zenészbanda alszik a hangszerekre borulva, de amint az egységből kilépő Ferenczi Gyuri mögött bezárják az ajtót, felriadnak és belecsapnak a lecsóba, hangszeres kíséretet adnak, hogy ez a bohém el tudja énekelni nekünk, amit nem mondhat el senkinek. Had higgye mindenki azt, hogy átmulatja az éjszakát, pedig csak egy padon alszik reggelig...
Álmában bábjáték elevenedik meg, amiben a drótokon rángatott Németh Juci és társai, Harlequin és a telihold üldözik az ördögöt. Az álom elmúltával, Szűcs Krisztián érkezik, aki a Lövölde térről mereng pár sort. Őt biciklivel a város peremén bolyongó Rutkai Bori követi, aki Keleti András fekete szemeiről ábrándozik, és a falra ragasztott Keletit ábrázoló plakátot is leszedi a falról, pont mint húsz évvel ezelőtt én, a Miskolc belvárosában kiszemelt fekete-fehér Tankcsapda plakátot. Végül a szemébe pillanthatott imádottjának személyesen is, de mégis elteker. Keleti András énekel is gyorsan egyet arról a lányról, majd a lány után szalad, miközben a háttérben már ott ólálkodik Frenk, a szalonspicces parkőr, aki végül jól elzavarja a padon békésen szendergő Ferenczi Gyurit.
Reggel van, sorra nyitnak ki a butykák, Kiss Tibi jól megkínlódik a kolbászsütő házikó pultjával, ami ma este nincs együttműködő hangulatban, de végül sikeresen megoldódik a probléma... Behumi Dóri a hírlapárus, álmai pasijáról ábrándozik, akitől nem vár könnyes vallomást, csak egy néma kézfogást, mer' már oly unalmas neki egyedül. Mégiscsak jó lenne az, ha valaki várna rá. Pilláit rebegtetve lop végül egy kolbászt a kolbászsütőtől, aki már rögtön toporzékol is a vágytól, kirakja a "Rögtön jövök" táblát és Dóri után rohan. Míg ők ketten visszaérnek, az eddig csak a sajtospult mögött unatkozó "Laczkó sajt"-árusunk, aki nem más mint Kollár-Klemencz, beleordította a nagyvilágba, mennyire szeretne gazdag lenni. Itt jegyezném meg, hogy míg Frenk továbbra is alulmúlta saját magát és tudjuk, hogy ő ennél azért sokkal jobbat is tud, Kollár-Klemencz "Ha én gazdag lennék"-je magasan túlszárnyalta az albumverziót, és megalapozta a hangulatot a Lovasi András kezében érkező... nevezzük "szilva"fának.
A közönség körében egyértelműen ez volt a legismertebb, és így egyben a legnépszerűbb produkció is. A hangulatot tovább fokozta, mikor Lovi levette a gumicsizmáját és beletoppantott a lavórnyi vízbe, a csúcspontot pedig akkor érte el, mikor a pálinkagőzössel körbevonatozva a színpadot majdnem hanyatt vágta magát ugyanabban a tócsában. Végül helyet foglalt a kocsma előtti asztalnál, Keleti András és Szűcs Krisztián társaságához csapódva, és kártyázni kezdtek.
A zenészek következtek, kis nyugtatót játszottak a féktelen mulatozásban megfáradt társaságnak, majd legnagyobb meglepetésünkre, valami olyasmi következett, amire még nem volt példa, mióta mi a MÜPÁ-ba járunk. Legalábbis azokon az eseményeken, amiken mi eddig megjelentünk.
Szünet!? Elsősorban persze azzal a célzattal, hogy a népek minél többet fogyasszanak a nem éppen olcsó termékekből. A teljesség igénye nélkül: Apró "koktél szendvics" fantázianevű izé, ami csak arra jó, hogy felkeltse az érdeklődést a további ennivalók iránt, de az étvágyat cseppet sem csökkenti, 300 Forint, különféle félkortynyi kávék: 300 Forinttól fölfelé, hat szem sós mandula 250 Forint... Ami egy ilyen helytől nem is igazán meglepő. Az igazán meglepő az volt, hogy egy darab blokkot nem adtak senkinek, semmiről, pedig már úgy hozzászokott az ember az elmúlt években ehhez az apró papírdarabhoz, hogy szinte hiányérzete támad attól, ha nincs mit eldobni fizetés után. Szerencsére nem tartott tovább bő negyedóránál a kényszerpihenő, és folytatódhatott a történet.
Nagy a csend, az asztalnál is alszanak, tangóharmonika hangja hoz minket vissza a történetbe. Borink érkezik csomagokkal és a kék vagonról énekel, Szűcs Krisztián pedig Surda dalát adja elő, majd ismét előkerül Ferenczi Gyuri, aki a Rózsalevél című dalt olyan átható erővel adta elő, hogy akár mikrofon nélkül is simán beénekelte volna a MÜPA hatalmas koncerttermét. Az asztalnál is felébredtek végre és folytatták a kártyapartit, majd Kollár-Klemencz akácos útja után Lovasi, elkártyázva a gyönge szívét bánatosan hagyja el a teret. Keleti András annál vidámabban mulatta el minden megnyert pénzét, örömében még a fákat megvilágító reflektort is feldöntve. Kiss Tibi a sütödét bezárva borította tűzbe a színpadot, Dóri pedig a tranzisztor kor hajnalán megesett kalandos éjszakájáról mesélt nekünk. Frenk Alabama song-ja kicsit jobbra sikeredett az előző szereplésénél, de a dögös vörösbe öltözött Németh Juci ördögtánca a pezsgőző ördögök között végül mindent vitt.
Azok, akik ekkor gyorsan leléptek, hamar hozzájuthattak a kabátjukhoz és talán elérték a korábbi metrót is, viszont jól lemaradtak a ráadásról, amiben előbb Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly és Farkas Richárd játszottak el egy pattogós muzsikát, amit talán a Lúdas Matyiból ismertem, de ezen a téren (is) műveletlen vagyok, így a pontos címét sajnos nem tudom :( Behumi Dóri és Ferenczi György a Multimilliomos Jazzdobosról énekelt, végül Cseh Tamás Budapest című dalával búcsúzott a teljes társaság.
Összességében egy fantasztikus műsor volt, ahol egy percig sem unatkozhattak a nézők, mert ha nem az aktuális előadó, akkor a háttérben zajló események (pl. Kollár-Klemencz autóversenyt játszik a sajtokkal, Loviék kártyáznak és iszogatnak, Kiss Tibi küzd az elemekkel, majd Magyar Nemzetet olvas miközben valódi kolbászokat süt bő zsiradékban, vagy a kisült kolbászokat porciózza ki retro jellegű papírtárcákra jelentős mennyiségű mustárral és kis fogpiszkálókkal csinosítva őket, mindeközben Vilmost kortyol időnként, s kacér pillantásokat vált a csinos hírlapárussal...) biztosan lekötötték a figyelmet. Talán csak azt sajnálom, hogy a Tiroli bocik dalát és bábjátékát nem láthattam viszont :)
És ím a setlist (ami nem biztos hogy 100%-os, de nagyjából):
1.rész:
Nem mondhatom el - Ferenczi György
Chase The Devil - Németh Juci
Lövölde tér - Szűcs Krisztián
Bolyongok a város peremén / Fekete Szemek - Rutkai Bori
Girl - Keleti András
Szalonspicc - Frenk
Például Te - Behumi Dóri
Toporzékolok a vágytól/ Libertango - Kiss Tibor
Ha én gazdag lennék - Kollár-Klemencz László
Szilvafa - Lovasi András
Zene (nem mondanám meg a címét ;) ) - Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly, Farkas Richárd
2.rész:
Tanóharmonika - Ökrös Károly
Kék vagon - Rutkai Bori
Surda dala - Szűcs Krisztián
Rózsalevél - Ferenczi György
Akácos út - Kollár-Klemencz László
Hajnali ének - Lovasi András
A pénzemet én máma mind elmulatom - Keleti András
Azt hiszem, hogy (tűz) - Kiss Tibor
A tranzisztorkor hajnalán - Behumi Dóri
Alabama song - Frenk
Ördögtánc - Németh Juci
Ráadás:
Repülj fecském(??) - Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly, Farkas Richárd
Multimilliomos Jazzdobos - Behumi Dóri, Ferenczi György
Budapest (Cseh Tamás) - Szinte a teljes társulat.
2011. október 29., szombat
2011. október 10., hétfő
Rocktóberfest 2011
Az idei programot elnézve megerősödött bennem az az érzés, hogy ezt a nagyképűen Rocktóberfest-nek nevezett eseményt végleg át kellene keresztelni Poptóberfesztre, mert a tavalyi után az idei összeállítás is elég szörnyűre sikerült. Hol van ebben az igazi rock? A lassan nyugdíjas korba lépő Edda és Bikini zenekaron kívül csak a HS7 és az Óriás játszik rock zenét. Az Óriás egy jó kis grunge, a HS7 pedig egy elég jó és népszerű alter-indie-rock zenekar. Na de a többinek mi köze van a rock-hoz?? Mindezt 1900Ft-os napijegyért bárki megtekintheti. Aki hajlandó ennyit kiadni a programokra, azoknak jó szórakozást kívánok!
A többieknek:
október 22. Miskolci IFIház: Alvin és a Mókusok - Depresszió
október 26. Miskolci MÜHA: Budapest Bár
október 27. Budapesti MÜPA: Budapest Bár
november 5. Miskolci Ady Műv. Ház: Kiscsillag
Rocktóberfest 2011. program:
13. Csütörtök:
Nagyszínpad: Pataki Művek, Edda, Magna Cum Laude
Piros Rocky: Compact Disco, Demi/Michael/Franky
Kék Rocky: Kisbot, AB/CD, Rockházi buli Pilótával
14. Péntek:
Nagyszínpad: Bikini, Irígy Hónaljmirigy
Piros Rocky: Óriás, HS7, Glamorous Canpany, Dj Revolution
Kék Rocky: Maszkura és a Tücsökraj, Barabonto, Dj Kameny
Galéria: Matt Flaron, Dévényi Tibi Bácsi
15. Szombat: (Frissítve!)
Nagyszínpad: Klusters, NEO, Belga
Piros Rocky: Anna the Barbies, FreshFabrik & Hódosi Enikő (NEO), Brains, dévényi d, Dj Levi
Kék Rocky: Haelo, Redrum Syndicate, Dj Atti
Galéria: Newik, Magonyi L
A többieknek:
október 22. Miskolci IFIház: Alvin és a Mókusok - Depresszió
október 26. Miskolci MÜHA: Budapest Bár
október 27. Budapesti MÜPA: Budapest Bár
november 5. Miskolci Ady Műv. Ház: Kiscsillag
Rocktóberfest 2011. program:
13. Csütörtök:
Nagyszínpad: Pataki Művek, Edda, Magna Cum Laude
Piros Rocky: Compact Disco, Demi/Michael/Franky
Kék Rocky: Kisbot, AB/CD, Rockházi buli Pilótával
14. Péntek:
Nagyszínpad: Bikini, Irígy Hónaljmirigy
Piros Rocky: Óriás, HS7, Glamorous Canpany, Dj Revolution
Kék Rocky: Maszkura és a Tücsökraj, Barabonto, Dj Kameny
Galéria: Matt Flaron, Dévényi Tibi Bácsi
15. Szombat: (Frissítve!)
Nagyszínpad: Klusters, NEO, Belga
Piros Rocky: Anna the Barbies, FreshFabrik & Hódosi Enikő (NEO), Brains, dévényi d, Dj Levi
Kék Rocky: Haelo, Redrum Syndicate, Dj Atti
Galéria: Newik, Magonyi L
2011. augusztus 7., vasárnap
FEZEN 2011
A Hegyalja végén írt óhajomat, miszerint szívesebben látnék több szemetet, és mocskosabb budikat egy fesztiválon, ha cserébe jobb lenne a program, úgy hiszem szinte maradéktalanul valóra váltotta a FEZEN fesztivál harmadik napja. A többi napról nem tudok nyilatkozni, mivel csak erre az egy napra utaztunk Székesfehérvárra. A program garantáltan jó, másként nem is utaztunk volna több száz kilométert, több órán keresztül, több mint harminc fokos melegben.
HS7, Kiscsillag, Quimby egymás után, igaz három külön színpadon, átfedés nélkül de pont annyi szünettel, amennyire szükség is van két koncert között. De kezdjük az elején...
A Balatonra utazó embertömeget magában hordozó koszlott vagon tömött folyosóján, kényelmetlenül feszengve vártuk már, hogy végre Székesfehérvárra érjünk. Kevéssel délután egy óra előtt érkeztünk, és a város határában mellbevágó tömény trágyaszagtól szinte leszédültünk a vonatról. Sajnos ez a szag több-kevesebb intenzitással egész 'Fehérváron érződött, de szerencsére az emberi orr egyik csodás tulajdonsága, hogy hozzászokik a szagokhoz, így egy idő után már cseppet sem volt zavaró. Hatig még volt idő bőven, hát megnéztük a várost is, van már vagy huszonöt éve annak, hogy utoljára itt jártam.
A szállástól szűk fél órányi sétával érkeztünk a bejárathoz. Utolsó nap lévén meglepő volt, hogy a biztonságiak milyen alaposan végezték a munkájukat. Végre egy fesztivál, ahol nem csak dísznek tartják őket. A napijegy mellé kapott ajándék sörrel a kézben végignézve a színpadokat, kajáldákat, hát szemét az van, de annyira nem zavaró, a kaja és pia pedig olcsóbb, mint Hegyalján, a hangulat pedig láthatóan jó, vannak itt népek bőven. Végül a ClassFM színpadnál kötöttünk ki, ahol készülődött a Heaven Street Seven.
Régen sikerült már HS7 koncertre eljutnom, mert olyan lehetetlen időpontokban lépnek föl, de talán a nap legjobb koncertjét ma pont ők adták. Igazán jó hangulatúra és elég pörgősre sikerült, szívesen megnézném őket egyszer nagy színpadon, főműsoridőben. Soha nem voltam nagy HS7 rajongó így eléggé meglepődtem azon, hogy majd minden számot ismertem. Remélem gyakrabban fogom látni őket koncertezni.
HS7 után kajaszünet. Eredetileg óriás-palacsintát néztem ki egy helyen, de sajnos most nem árultak belőle :( Volt helyette viszont iszonyatosan finom birkahúsos Kebab. Lehet, csak éhes voltam, de idejét nem tudom mikor ettem utoljára ilyen finomat. A hely neve egyébként Narin Kebab, és igazán jó lenne, ha ők árulnák a kaját a különféle fesztiválokon és nem a Balaton Grill...
Az MM sátorban feldübörögtek Kiscsillagék, és játszottak egy átlagosnak mondható koncertet a szokásos módon. Vagyis néha bakizós, de amúgy jókedvű, leginkább önmagukat szórakoztató zenés elfoglaltság volt, ami amúgy mindenkinek tetszett aki jelen volt. És nem voltak ám kevesen. És pont ez volt a legrosszabb a koncertjükben, hogy egy viszonylag kicsi és levegőtlen sátorban olyan szintű embertömeg zsúfolódott össze, hogy csak azt a levegőt tudtad beszívni, amit már mások egyszer felhasználtak. Ezt az újrahasznosítás egyik mintapéldájának is nevezhetnénk akár, de lényeg, hogy a koncert vége felé a sátor előtti friss levegőhöz jutás élménye mélyebb nyomokat hagyott az elmémben, mint a koncert maga.
Később a kiáramló embertömeghez csapódva átáramlottunk a nagy színpad elé, ahol Kiss Tibi szerint a Quimby eddigi legsz*rabb koncertjét "izgulhattuk" végig. Sok helyen olvastam hasonló véleményeket másoktól is, de nekem kifejezetten tetszett ez a Quimby koncert. Az utóbbi időben csak teátrum előadásokon láthattuk őket, Tokajban meg nem voltak. Sőt, a tavalyi Hegyaljás fellépésükhöz képest ez egy fantasztikusan jónak nevezhető Quimby koncert volt. Az emberek többségénél a koncert közepe felé előadott "Pin* dal" verte ki a biztosítékot. Hát igen, azok számára, akik a divathullám közepén ismerték meg a hirtelen népszerűvé váló Quimby zenéjét, megdöbbentő lehetett, hogy a már végletekig elcsépelt és lassan-lassan közutálatnak örvendő "Most múlik pontosan" után, hogyan is játszhatnak ilyet?? :) Mellékesen megjegyzem, Kiss Tibi azt mondta, előző napon írták a dalt, de akkor miért és hogyan játszhatták már el tavaly a Miskolci koncertjükön? ...
HS7, Kiscsillag, Quimby egymás után, igaz három külön színpadon, átfedés nélkül de pont annyi szünettel, amennyire szükség is van két koncert között. De kezdjük az elején...
A Balatonra utazó embertömeget magában hordozó koszlott vagon tömött folyosóján, kényelmetlenül feszengve vártuk már, hogy végre Székesfehérvárra érjünk. Kevéssel délután egy óra előtt érkeztünk, és a város határában mellbevágó tömény trágyaszagtól szinte leszédültünk a vonatról. Sajnos ez a szag több-kevesebb intenzitással egész 'Fehérváron érződött, de szerencsére az emberi orr egyik csodás tulajdonsága, hogy hozzászokik a szagokhoz, így egy idő után már cseppet sem volt zavaró. Hatig még volt idő bőven, hát megnéztük a várost is, van már vagy huszonöt éve annak, hogy utoljára itt jártam.
A szállástól szűk fél órányi sétával érkeztünk a bejárathoz. Utolsó nap lévén meglepő volt, hogy a biztonságiak milyen alaposan végezték a munkájukat. Végre egy fesztivál, ahol nem csak dísznek tartják őket. A napijegy mellé kapott ajándék sörrel a kézben végignézve a színpadokat, kajáldákat, hát szemét az van, de annyira nem zavaró, a kaja és pia pedig olcsóbb, mint Hegyalján, a hangulat pedig láthatóan jó, vannak itt népek bőven. Végül a ClassFM színpadnál kötöttünk ki, ahol készülődött a Heaven Street Seven.
Régen sikerült már HS7 koncertre eljutnom, mert olyan lehetetlen időpontokban lépnek föl, de talán a nap legjobb koncertjét ma pont ők adták. Igazán jó hangulatúra és elég pörgősre sikerült, szívesen megnézném őket egyszer nagy színpadon, főműsoridőben. Soha nem voltam nagy HS7 rajongó így eléggé meglepődtem azon, hogy majd minden számot ismertem. Remélem gyakrabban fogom látni őket koncertezni.
HS7 után kajaszünet. Eredetileg óriás-palacsintát néztem ki egy helyen, de sajnos most nem árultak belőle :( Volt helyette viszont iszonyatosan finom birkahúsos Kebab. Lehet, csak éhes voltam, de idejét nem tudom mikor ettem utoljára ilyen finomat. A hely neve egyébként Narin Kebab, és igazán jó lenne, ha ők árulnák a kaját a különféle fesztiválokon és nem a Balaton Grill...
Az MM sátorban feldübörögtek Kiscsillagék, és játszottak egy átlagosnak mondható koncertet a szokásos módon. Vagyis néha bakizós, de amúgy jókedvű, leginkább önmagukat szórakoztató zenés elfoglaltság volt, ami amúgy mindenkinek tetszett aki jelen volt. És nem voltak ám kevesen. És pont ez volt a legrosszabb a koncertjükben, hogy egy viszonylag kicsi és levegőtlen sátorban olyan szintű embertömeg zsúfolódott össze, hogy csak azt a levegőt tudtad beszívni, amit már mások egyszer felhasználtak. Ezt az újrahasznosítás egyik mintapéldájának is nevezhetnénk akár, de lényeg, hogy a koncert vége felé a sátor előtti friss levegőhöz jutás élménye mélyebb nyomokat hagyott az elmémben, mint a koncert maga.
Később a kiáramló embertömeghez csapódva átáramlottunk a nagy színpad elé, ahol Kiss Tibi szerint a Quimby eddigi legsz*rabb koncertjét "izgulhattuk" végig. Sok helyen olvastam hasonló véleményeket másoktól is, de nekem kifejezetten tetszett ez a Quimby koncert. Az utóbbi időben csak teátrum előadásokon láthattuk őket, Tokajban meg nem voltak. Sőt, a tavalyi Hegyaljás fellépésükhöz képest ez egy fantasztikusan jónak nevezhető Quimby koncert volt. Az emberek többségénél a koncert közepe felé előadott "Pin* dal" verte ki a biztosítékot. Hát igen, azok számára, akik a divathullám közepén ismerték meg a hirtelen népszerűvé váló Quimby zenéjét, megdöbbentő lehetett, hogy a már végletekig elcsépelt és lassan-lassan közutálatnak örvendő "Most múlik pontosan" után, hogyan is játszhatnak ilyet?? :) Mellékesen megjegyzem, Kiss Tibi azt mondta, előző napon írták a dalt, de akkor miért és hogyan játszhatták már el tavaly a Miskolci koncertjükön? ...
2011. július 17., vasárnap
Hegyalja 4.nap (Nihil)
A tegnapi villámlással gyakorlatilag véget is ért a Hegyalja fesztivál. Panaszkodtak a szállásadók is, amiért sok vendég a mai programra hivatkozva összecsomagolt és búcsút intve hazautazott.
Mivel a mai egyetlen nagy kedvencemről, a FreshFabrik-ról lemaradtunk, az este főleg a színpadok közti tétova kóválygásról szólt. Próbáltunk felfedezni valami olyat, ami érdekel és leköt minket, de később a már jól bevált párásítók mellett találtunk kényelmes menedéket, ahol épp a 30Y koncertezett. Alapvetően semmi bajom a 30Y-al. Egészen jó zenét játszanak, egyedül csak az énekesük irritál, nem csak az énekével, de egész színpadi megjelenésével. Persze a fiataloknak ez bejön és ez a lényeg. Minket viszont sikerült rövid idő alatt elüldözni a nagy színpad környékéről, így tovább bóklásztunk.
Nyoma sem volt már a tegnapi tömegnek. A biztonsági emberek is unottan üldögéltek a bejáratoknál, egymáshoz sem szólva várták már a fesztivál végét. Az első napon még lelkesen rángatták a karszalagot a kezünkön, motoztak és táskákat néztek, ma viszont már nagyvonalúan, egyetlen intéssel hajtották be a kapun a népet.
Majd az mr2 színpadnál fiatalokkal találkoztunk, akik kartondobozból ajándék Hegy' tokaji furmintot osztogattak a kitartó fesztiválozóknak.
Letelepedtünk a színpad elé és vártuk a Besh o droM zenekart... Hmmm... Jó sokáig vártuk a zenekart. Aztán hangolni kezdtek. Ezt is jó sokáig bírták. Majd negyven perc késéssel végre bejelentették, bocs a késésért, de akkor kárpótlásul most kifulladásig nyomják... És varázsoltak végre valami igazán jó hangulatot a fesztivál végére, hogy ne kelljen annyira keserű szájízzel búcsúznunk.
Ez volt életem hatodik Hegyalja fesztiválja, és ez volt számomra eddig a leggyengébb, ugyanakkor a legtisztább is egyben. Bár szívesebben láttam volna több szemetet a földön és büdösebb toitoi-t, ha csak ezen múlik, hogy több nekem tetsző zenekar lépjen föl :) Talán majd jövőre...
Mivel a mai egyetlen nagy kedvencemről, a FreshFabrik-ról lemaradtunk, az este főleg a színpadok közti tétova kóválygásról szólt. Próbáltunk felfedezni valami olyat, ami érdekel és leköt minket, de később a már jól bevált párásítók mellett találtunk kényelmes menedéket, ahol épp a 30Y koncertezett. Alapvetően semmi bajom a 30Y-al. Egészen jó zenét játszanak, egyedül csak az énekesük irritál, nem csak az énekével, de egész színpadi megjelenésével. Persze a fiataloknak ez bejön és ez a lényeg. Minket viszont sikerült rövid idő alatt elüldözni a nagy színpad környékéről, így tovább bóklásztunk.
Nyoma sem volt már a tegnapi tömegnek. A biztonsági emberek is unottan üldögéltek a bejáratoknál, egymáshoz sem szólva várták már a fesztivál végét. Az első napon még lelkesen rángatták a karszalagot a kezünkön, motoztak és táskákat néztek, ma viszont már nagyvonalúan, egyetlen intéssel hajtották be a kapun a népet.
Majd az mr2 színpadnál fiatalokkal találkoztunk, akik kartondobozból ajándék Hegy' tokaji furmintot osztogattak a kitartó fesztiválozóknak.
Letelepedtünk a színpad elé és vártuk a Besh o droM zenekart... Hmmm... Jó sokáig vártuk a zenekart. Aztán hangolni kezdtek. Ezt is jó sokáig bírták. Majd negyven perc késéssel végre bejelentették, bocs a késésért, de akkor kárpótlásul most kifulladásig nyomják... És varázsoltak végre valami igazán jó hangulatot a fesztivál végére, hogy ne kelljen annyira keserű szájízzel búcsúznunk.
Ez volt életem hatodik Hegyalja fesztiválja, és ez volt számomra eddig a leggyengébb, ugyanakkor a legtisztább is egyben. Bár szívesebben láttam volna több szemetet a földön és büdösebb toitoi-t, ha csak ezen múlik, hogy több nekem tetsző zenekar lépjen föl :) Talán majd jövőre...
2011. július 16., szombat
Hegyalja 3.nap (Blackout)
A városban járók már sejthették, hogy ma este valami különleges fog történni. Sok-sok külföldi jelent meg és mind-mind Slayer pólóban rótta a tokaji utcákat, és nem csak fiatalok, hanem apukák, anyukák, esetenként családostul.
A mai felhozatalt elnézve nyilvánvaló, hogy a hatkor kezdődő Akelára sajnos nem érünk oda. És ki az aki még nézhető? Talán a Guano Apes, bár sosem rajongtam értük igazán. Alvinék viszont igen jó koncertet adtak legutóbb. Deák Bill pedig valószínűleg duettet játszik majd a Slayerrel. Sajnos pont egy időben lesznek, ráadásul egymással szemben. Kíváncsi vagyok melyik lesz hangosabb...
Előbb azonban enni szerettünk volna. Valami főttet és finomat. De ez nem volt ám egyszerű. Letelepedve a főtéren a Bacchus étterem asztalához, rögvest jött a pincérnő és közölte, most takarítják a konyhát, mert reggel óta nem volt megállás, cirka fél óra múlva lesz újra konyha... Jó. Kivártuk, kiválasztottuk mit eszünk majd, s miután jól rákészültünk ki is jött újra felvenni a rendelésünket... És közölte: "hát az elfogyott..., és az is..., ó... hát sajnos az sincs..." Ok, akkor mit lehet kérni? "Hát gyros-tálat..., vagy van még kettő darab pizza..."
Szóval, javában nyomult a nagy színpadon a Guano Apes mire megérkeztünk. Pár, számomra semmit mondó szám után, melyek mindegyike tök olyan volt mint a "Lords of the boards", legyintettünk és átvágtattunk Alvinra. Nem tudom megérteni, miért kellett Alvinékat a legkisebb színpadra száműzni?? És ki volt az az idióta aki ezt egyáltalán kitalálta? Pedig legalább annyi nézője volt mint a Guano Apes-nek. A Borsodi malátabár kialakítása miatt viszont a közönség háromnegyed része kiszorult a pusztára, jelentős forgalomlassító tényezőt kialakítva az 1-es számú bejárat és a nagy színpad közötti részen. Látni csak a magasított ülő-terasz oldalát-hátát lehetett ugyan, de tökéletesen hallható volt a koncert. Szerencsére most is jó volt a hangosításuk, és valamit javítottak a nagy színpadnál is, mert nem nyomta el végre a többi színpadon fellépőket. Annak ellenére, hogy egy heringes dobozban is több szabad hely volt, itt is volt "wall of death"-féle egymásnak rohanós - kezet-lábat törős mutatvány, de továbbra is az a véleményem, hogy Csoma Vikinek nem kéne erőltetni ezt az énekléses dolgot... Bocsi :)
A Pepsi színpadon Deák Bill-ék dübörögtek, szintén jelentős tömeg előtt, akik számát egy négy főből álló rendőri egység is gyarapította. Sötétkék egyenruhában, teljes menetfelszerelésben bólogattak a színpad felé, tökéletes szinkronban a tömeggel. Majd egyszer csak valami feldübörgött a hátunk mögött, és egyszeriben megszűnt Deák Bill, csak kósza hangfoszlányok jutottak át a ritmikus hangorkánon. Ha jól hallom, elkezdődött a Slayer!
Hatalmas, egybefüggő embertömeget világított meg a színpad mögötti vérvörös Slayer logó, mely csak a malátabár környékén kezdett ritkulni. Megnyugodva láttam, hogy legalább másfélszer annyian voltak jelen, mint a hétfői Scooteren. A hangerő elsöprő erejű volt, de a hangzás minősége koránt sem volt jónak nevezhető az első pár szám alatt. Hullámzóan hol hangosabb, hol halkabb volt, de aztán ráérezhettek és mégis megtalálták a megfelelő beállítást. Körülbelül a 80-as évek végén ismertem meg a Slayert, mikor kölcsön kaptam a Reign in blood albumot. Bár voltak nagyobb kedvenceim abban az időben, mint például az Over Kill vagy a Testament (akik két éve fantasztikus koncertet adtak itt, szégyenszemre az egyik legkisebb színpadon), most mégis jó volt őket itt élőben látni.
Sajnos a South of heaven utáni lemezeiket már nem nagyon hallgattam, volt is olyan szám amit nem ismertem, de kétségtelenül az egyik legjobb koncert volt egész héten. Sajnos a koncert közepén hatalmas villámok jelentek meg a távolban, melyek aztán igen hamar a nézőtér fölé értek, és egyszer csak leszakadt az ég. Sokan menekülőre fogták és elindultak... valamerre. Majd egy igen hangos csattanás és villanás után egy pillanatra megszűnt az áram, elment a hang, és beállt a blackout. Nem tartott ugyan soká, sőt az eső is elállt alig öt perc múlva, de Slayerék sajnos már nem folytatták a koncertet. Blackout.
A mai felhozatalt elnézve nyilvánvaló, hogy a hatkor kezdődő Akelára sajnos nem érünk oda. És ki az aki még nézhető? Talán a Guano Apes, bár sosem rajongtam értük igazán. Alvinék viszont igen jó koncertet adtak legutóbb. Deák Bill pedig valószínűleg duettet játszik majd a Slayerrel. Sajnos pont egy időben lesznek, ráadásul egymással szemben. Kíváncsi vagyok melyik lesz hangosabb...
Előbb azonban enni szerettünk volna. Valami főttet és finomat. De ez nem volt ám egyszerű. Letelepedve a főtéren a Bacchus étterem asztalához, rögvest jött a pincérnő és közölte, most takarítják a konyhát, mert reggel óta nem volt megállás, cirka fél óra múlva lesz újra konyha... Jó. Kivártuk, kiválasztottuk mit eszünk majd, s miután jól rákészültünk ki is jött újra felvenni a rendelésünket... És közölte: "hát az elfogyott..., és az is..., ó... hát sajnos az sincs..." Ok, akkor mit lehet kérni? "Hát gyros-tálat..., vagy van még kettő darab pizza..."
Szóval, javában nyomult a nagy színpadon a Guano Apes mire megérkeztünk. Pár, számomra semmit mondó szám után, melyek mindegyike tök olyan volt mint a "Lords of the boards", legyintettünk és átvágtattunk Alvinra. Nem tudom megérteni, miért kellett Alvinékat a legkisebb színpadra száműzni?? És ki volt az az idióta aki ezt egyáltalán kitalálta? Pedig legalább annyi nézője volt mint a Guano Apes-nek. A Borsodi malátabár kialakítása miatt viszont a közönség háromnegyed része kiszorult a pusztára, jelentős forgalomlassító tényezőt kialakítva az 1-es számú bejárat és a nagy színpad közötti részen. Látni csak a magasított ülő-terasz oldalát-hátát lehetett ugyan, de tökéletesen hallható volt a koncert. Szerencsére most is jó volt a hangosításuk, és valamit javítottak a nagy színpadnál is, mert nem nyomta el végre a többi színpadon fellépőket. Annak ellenére, hogy egy heringes dobozban is több szabad hely volt, itt is volt "wall of death"-féle egymásnak rohanós - kezet-lábat törős mutatvány, de továbbra is az a véleményem, hogy Csoma Vikinek nem kéne erőltetni ezt az énekléses dolgot... Bocsi :)
A Pepsi színpadon Deák Bill-ék dübörögtek, szintén jelentős tömeg előtt, akik számát egy négy főből álló rendőri egység is gyarapította. Sötétkék egyenruhában, teljes menetfelszerelésben bólogattak a színpad felé, tökéletes szinkronban a tömeggel. Majd egyszer csak valami feldübörgött a hátunk mögött, és egyszeriben megszűnt Deák Bill, csak kósza hangfoszlányok jutottak át a ritmikus hangorkánon. Ha jól hallom, elkezdődött a Slayer!
Hatalmas, egybefüggő embertömeget világított meg a színpad mögötti vérvörös Slayer logó, mely csak a malátabár környékén kezdett ritkulni. Megnyugodva láttam, hogy legalább másfélszer annyian voltak jelen, mint a hétfői Scooteren. A hangerő elsöprő erejű volt, de a hangzás minősége koránt sem volt jónak nevezhető az első pár szám alatt. Hullámzóan hol hangosabb, hol halkabb volt, de aztán ráérezhettek és mégis megtalálták a megfelelő beállítást. Körülbelül a 80-as évek végén ismertem meg a Slayert, mikor kölcsön kaptam a Reign in blood albumot. Bár voltak nagyobb kedvenceim abban az időben, mint például az Over Kill vagy a Testament (akik két éve fantasztikus koncertet adtak itt, szégyenszemre az egyik legkisebb színpadon), most mégis jó volt őket itt élőben látni.
Sajnos a South of heaven utáni lemezeiket már nem nagyon hallgattam, volt is olyan szám amit nem ismertem, de kétségtelenül az egyik legjobb koncert volt egész héten. Sajnos a koncert közepén hatalmas villámok jelentek meg a távolban, melyek aztán igen hamar a nézőtér fölé értek, és egyszer csak leszakadt az ég. Sokan menekülőre fogták és elindultak... valamerre. Majd egy igen hangos csattanás és villanás után egy pillanatra megszűnt az áram, elment a hang, és beállt a blackout. Nem tartott ugyan soká, sőt az eső is elállt alig öt perc múlva, de Slayerék sajnos már nem folytatták a koncertet. Blackout.
2011. július 15., péntek
Hegyalja 2.nap (A csitári pelikánmentő)
Hegyalja második napja is kellemes forróságot hozott, és bármennyire is riogattak felhőszakadással, jégesővel, az szerencsére mégsem érkezett meg. Bár talán nem sokat zavart volna az sem, mert sajnos a nap fellépői között nem volt sok, akit érdemes volt megnézni.
A nap sztárjai (számomra legalábbis) a Kiscsillag, Bloody Roots és az Ektomorf zenekarok voltak... Vagyis lettek volna, mert a Kiscsillag és a Bloody Roots nem csak stílusban, de időpontban is ütötték egymást. Mindkettőn nagy volt a tömeg. Bloddy Roots-on leginkább a metál-arcok, Kiscsillagon pedig leginkább tini-lányok sokasága taposta laposra a nézőteret. Mindkét zenekar egy-egy az idősebbek körében kultusz-zenekarként tisztelt formáció, a Moby Dick és a Kispál és a borz megfiatalított verziói. Dallam- és szövegvilágban is elsősorban a fiatalabb generációhoz szólnak. Elnézve őket szívesebben néztem volna Moby Dick-et és Kispált, főleg, mivel az előbbit isten tudja mikor láttam utoljára élőben, az utóbbi meg ugye feloszlott... Az Ektomorf pedig egy valódi unicum. A két roma testvér által alakított banda roma-elemekkel vegyített Sepultura-féle muzsikát játszik, és az egyik leghíresebb és legsikeresebb magyar zenekar külföldön.
Nagyszínpadra mégsem ők kerültek, hanem a Pennywise és a Mastodon. Bevallom, Pennywise-ról fogalmam nem volt kicsodák, micsodák, aztán mikor színpadra léptek... "Ni! Hát ez az Ignite!" Csak kicsivel rosszabb. A helyi információk szerint deszkás-punk zenét játszottak, a Wikipédia szerint is punk-rock, de ez ott valahogy nem jött le. Az énekes Téglási Zoltán, aki magyar származású és szabadidejében pelikánokat ment, próbált jófej lenni és sokat beszélt tört magyarsággal, meg elénekelte az "A csitári hegyek alatt..." kezdetűt. Mindenesetre jó sokat röhögtek a közelben nézelődők, akik inkább voltak kíváncsiak mint rajongók. Nem volt egy magával ragadó zenéjük, mégis itt ragadtunk le mi is, mivel itt volt a legtöbb hely, jó messze volt a hipi-hopi meg tRAPp zenétől hangos Borsodi malátabártól, közel volt a hideg fekete cseresznye kimérő és teljes fordulattal mentek a párásító ventilátorok. Pedig a youtube videókat elnézve nem volt ez rossz zene anno, mielőtt a régi énekes túl nem lőtte magát...
Levezetésként láthattunk a Jäger karaoke színpadán pár lelkes próbálkozót, akinek igazán jó hangja volt, és hátra volt még a Deicide és a Mastodon koncert. Deicide... Hát akkor már inkább Obituary vagy Cannibal Corpse, de valójában már vagy tizenöt éve kinőttem ebből az "érfelvágós - sátán a haverom" stílusú zenéből. A Mastodon pedig... Az első három albumuk nem is volt rossz, de a negyedik egy rakás ***r, ráadásul az utóbbi időben szinte csak erről játszanak dalokat... Aludjunk inkább! Utóbb kiderült, hogy kivételesen most hanyagolták az utolsó album dalait, sőt, azt írták, hogy elég jó koncert volt, csak alig volt rá valaki kíváncsi. Részemről szívesebben néztem volna egy jó Csapda, Auróra, Hiperkarma vagy Quimby koncertet helyettük, de hát ilyen az élet.
Ja, igen. Az Ektomorfról sajnos valamilyen oknál fogva totálisan megfeledkeztem... Másnap jutott csak eszembe, hogy "Mikor is lépnek fel? ... Ja, hogy tegnap voltak? ... Óóó!"
A nap sztárjai (számomra legalábbis) a Kiscsillag, Bloody Roots és az Ektomorf zenekarok voltak... Vagyis lettek volna, mert a Kiscsillag és a Bloody Roots nem csak stílusban, de időpontban is ütötték egymást. Mindkettőn nagy volt a tömeg. Bloddy Roots-on leginkább a metál-arcok, Kiscsillagon pedig leginkább tini-lányok sokasága taposta laposra a nézőteret. Mindkét zenekar egy-egy az idősebbek körében kultusz-zenekarként tisztelt formáció, a Moby Dick és a Kispál és a borz megfiatalított verziói. Dallam- és szövegvilágban is elsősorban a fiatalabb generációhoz szólnak. Elnézve őket szívesebben néztem volna Moby Dick-et és Kispált, főleg, mivel az előbbit isten tudja mikor láttam utoljára élőben, az utóbbi meg ugye feloszlott... Az Ektomorf pedig egy valódi unicum. A két roma testvér által alakított banda roma-elemekkel vegyített Sepultura-féle muzsikát játszik, és az egyik leghíresebb és legsikeresebb magyar zenekar külföldön.
Nagyszínpadra mégsem ők kerültek, hanem a Pennywise és a Mastodon. Bevallom, Pennywise-ról fogalmam nem volt kicsodák, micsodák, aztán mikor színpadra léptek... "Ni! Hát ez az Ignite!" Csak kicsivel rosszabb. A helyi információk szerint deszkás-punk zenét játszottak, a Wikipédia szerint is punk-rock, de ez ott valahogy nem jött le. Az énekes Téglási Zoltán, aki magyar származású és szabadidejében pelikánokat ment, próbált jófej lenni és sokat beszélt tört magyarsággal, meg elénekelte az "A csitári hegyek alatt..." kezdetűt. Mindenesetre jó sokat röhögtek a közelben nézelődők, akik inkább voltak kíváncsiak mint rajongók. Nem volt egy magával ragadó zenéjük, mégis itt ragadtunk le mi is, mivel itt volt a legtöbb hely, jó messze volt a hipi-hopi meg tRAPp zenétől hangos Borsodi malátabártól, közel volt a hideg fekete cseresznye kimérő és teljes fordulattal mentek a párásító ventilátorok. Pedig a youtube videókat elnézve nem volt ez rossz zene anno, mielőtt a régi énekes túl nem lőtte magát...
Levezetésként láthattunk a Jäger karaoke színpadán pár lelkes próbálkozót, akinek igazán jó hangja volt, és hátra volt még a Deicide és a Mastodon koncert. Deicide... Hát akkor már inkább Obituary vagy Cannibal Corpse, de valójában már vagy tizenöt éve kinőttem ebből az "érfelvágós - sátán a haverom" stílusú zenéből. A Mastodon pedig... Az első három albumuk nem is volt rossz, de a negyedik egy rakás ***r, ráadásul az utóbbi időben szinte csak erről játszanak dalokat... Aludjunk inkább! Utóbb kiderült, hogy kivételesen most hanyagolták az utolsó album dalait, sőt, azt írták, hogy elég jó koncert volt, csak alig volt rá valaki kíváncsi. Részemről szívesebben néztem volna egy jó Csapda, Auróra, Hiperkarma vagy Quimby koncertet helyettük, de hát ilyen az élet.
Ja, igen. Az Ektomorfról sajnos valamilyen oknál fogva totálisan megfeledkeztem... Másnap jutott csak eszembe, hogy "Mikor is lépnek fel? ... Ja, hogy tegnap voltak? ... Óóó!"
2011. július 14., csütörtök
Hegyalja 1.nap (hangerő)
Az idei Hegyalja sok szempontból más volt, mint az előző években. 2006 óta kihagyhatatlan volt a nyári programok közül. Idén először elbizonytalanodtam, megérte-e lefoglalni a szállást és megvenni a bérletet jóelőre. Új honlappal és folyamatos facebook-os kampánnyal próbálták meggyőzni az embereket, hogy ez de milyen jó lesz majd idén. Sokakat nem sikerült. Valószínűleg a vénebbje és a fanatikus Csapda és Quimby rajongók kezdték a sort, hogy megvásárolt belépőiktől és évek óta megszokott, féltve őrzött szállásuktól próbáltak mielőbb megszabadulni és más programot tervezni. A fiatalok és azok, akiknek az idei kínálat kedvére való, persze örültek a felszabaduló szállásoknak és kedvezményes bérleteknek.
Apropó, szállás! Volt egy mókás beszólás a hivatalos honlapon:
"Aki inkább kőházban gyűjtene erőt a másnapi koncertekre, azt a környékbeli településeken, többek közt Bodrogkeresztúron, Rakamazon, Szegilongon, Erdőbényén, Nyíregyházán és Miskolcon is hatalmas vendégszeretettel, finom falatokkal és jó borokkal várják a szállásadók. A fesztiválra ezekről a településekről egy kellemes sétával, biciklin, de a fesztiválozókra szabott, kedvezményes viteldíjú Hegy’ taxival is gyorsan el lehet jutni."
Hát... Mindenesetre megnézném azt a szerencsétlent, aki Miskolcról, Nyíregyházáról vagy akár Szegilongból egy kellemes sétával vagy biciklin megérkezik a fesztiválra a negyven fokban, majd röviddel megérkezése után lefordulva a nyeregből, visszatekeri földig lógó nyelvét, és vígan nekivág pogózni... Nem tudom ki írta ezt a "jó" tanácsot kezdő fesztiválozóknak, de eléggé benézett valamit. A Hegy' taxiról pedig csak annyit, hogy 1000Ft/km az nem valami kedvezményes ár. A "kedves" taxisokkal vigyázni kell ám, mert igencsak lenyúlják az embert, ha az nem figyel egy pillanatig! És akkor ne is beszéljünk az álszent pincészetekről, akik a legszarabb boraiktól próbálnak megszabadulni ez alatt a pár nap alatt! Rátukmálják a legvacakabb lőrét a borkultúrában analfabéta fiatalokra, akik ezek után joggal mondhatják majd el, a tokaji borokról, hogy azok milyen szarok, és inkább isznak sört... Pedig a tokaji borok igenis a legjobbak, csak vigyázni kell kitől mit vesz meg az ember.
A következő megkérdőjelezhető idei újítás:
"Az újítások között az egyik legfontosabb az akusztikai zajcsillapítás lesz, amelyet a hangsugárzók speciális elrendezésével érünk el. Ezzel is azt biztosítjuk, hogy a színpadok ne szólhassanak rá egymásra, és kifelé, a városban pedig kevésbé hallatszanak a koncertek. A fesztiválra járók általános véleménye szerint is kiemelkedően jó Hegyalja-hangminőség ezzel együtt természetesen idén sem változik” – fogalmazott Bukovinszky Béla."
Fantasztikus volt tényleg... Csak azt nem értem, miért nyomta akkor el a Hegy' nagyszínpad az összes többit? Pepsi nagyszínpados Ossian koncerten például inkább lehetett hallani Magna cum laudét mint Ossiant, The Toasters koncert helyett a Borsodi malátabárban pedig azt az idióta Scootert! És miért nevezték a Pepsi nagyszínpadot nagy színpadnak, mikor tök ugyanakkora volt mint tavaly. Se néző nem fért oda több, sem a hangerő nem lett nagyobb... Az mr2 színpad viszont jó helyre került, talán nem véletlen, hogy a legtöbb időt ott töltöttük el. A városban egyébként tényleg nem lehetett olyan hangosan hallani a koncerteket, mint tavaly.
Na még egy aranyköpés a hegyaljafeszitval.hu-ról 2010-ből:
"a Tokajban fesztiválozók közül Tankcsapda és a Quimby nem maradhatnak ki. Tankcsapda nélkül talán nem is lehet Hegyalja: Lukács Laci csapatának csoportképét a szervezőknek lassan be kéne szerkeszteniük a fesztivál logójába."
Ezen is változtattak, és bebizonyították a szervezők, hogy Quimby és Tankcsapda nélkül, igenis lehet Hegyalja... Csak minek? A Scooter helyett a városban alkoholizáló fiatalok hiánypótlásként kisebb-nagyobb csoportokban énekelték a Tankcsapda nótákat. Bár, állítólag így is rekordszámú nézője volt a nyitónapnak "köszönhetően" a Scooternek! Wow! Ezt vajon hogy mérték le? Mert ránézésre közel nem voltak annyian, mint egy átlag Tankcsapda koncerten (ettől függetlenül meglepően sokan voltak kíváncsiak a Scooterre). Valószínűleg összeadták az összes embert akinek érvényes belépője volt aznapra. Vagyis beleszámoltak engem is (pedig hányok a scootertől), meg azt a pár ezer embert, akik a városban tengették ezt az időt, meg azt a pár ezret is, akik inkább Airbournt, The Toasterst és Csík zenekart hallgattak a többi színpadnál. De ez a statisztika szépsége! Mindig lehet úgy magyarázni, hogy szép legyen :)
Na de ne csak rosszakat mondjak, hisz volt jó pár dolog, ami kifejezetten jól sikerült az idén:
- Például sikerült kifejezetten szép időt szervezniük erre a pár napra, hiszen a Slayer koncertet félbe szakító ötperces menykőcsapkodásos hidegzuhanytól eltekintve végig pompás volt az időjárás!
- Sőt! Sikerült végre megoldani az italok hűtését is! Első alkalom volt, hogy nem forró pálinkát és pisimeleg bort kellett a torkunkon leküzdeni. Bár azért, 700-900Ft-ért 4cl kicsit borsos ár.
- A hangulatos megvilágítású porcelánbudik is egész kellemesek voltak.
- Az mr2 furmint színpad pedig fantasztikus!
- A karszalag átvétele is meglepően gyorsan ment, kivéve, ha valaki sajtós belépőt akart, mert ők akár másfél órát is sorakozhattak a tűző napon.
Ja! Karszalag! Hát na! Meglepően randára sikeredett ez is az idén. A fehér alapon pink és neonzöld pacákkal csúfított szalag ritka gusztustalan volt. Az előzőeket még hetekkel a fesztivál után is hordtam, de ettől megszabadultam az első adandó alkalommal.
Az első nap legjobb fellépői természetesen egyszerre, egy időben kezdtek. Csík zenekar, Airbourne, The Toasters. Csík zenekart választottuk, és nem csalódtunk. A forró időjárásnak köszönhetően a "Csík zenekar" és "Ferenczy György és a rackajam" 20 perces blokkokban váltották egymást a színpadon. Fantasztikus hangulatot varázsoltak az mr2 színpadára, pattogós, pörgős dalaikkal, ami láthatóan kicsi volt számukra, mert amerre néztem, mindenhol emberek táncoltak. Mivel megspórolták az áthangszerelést, sokkal hamarabb is végeztek a kiírtnál, így sikerült időben átérni az Airbournre. Itt is hatalmas volt a tömeg, ahol fantasztikus AC/DC utóízű zenét játszottak, és szívesen is hallgattam volna, ha nem tette volna tönkre teljesen a hangulatot a nagyszínpadról idedübörgő Scooter...
Rövid térváltással próbáltunk a Borsodi malátabárhoz helyezkedni. Közben vethettünk pár kelletlen pillantást a Scooterre is! Három vénember pattog a színpadon, két előre programozott szintetizátor mögött, köztük két idétlen picsa rázza a seggét a tömegnek, miközben a hupikék törpikék hangján nyirvákol valaki a háttérből, meg egy-két pirotechnikai elem parasztvakításként... Hűű, hát ez "király"! Feltörő hányingeremet leküzdve végre beértünk a Malátabárba, ahol sajnos szintén hangosabb volt a Scooter, mint a The Toasters, de legalább kevesebb volt a nép és még kényelmes ülőhelyek is voltak. A hangos hajpa-hajpázásból már azért sejteni lehetett, hogy a Scooter a végét járja. Ez ugyanis az egyetlen szám amiről tudom, hogy a scooter adta elő pár évtizeddel ezelőtt, így valószínűnek tartottam, hogy ez a legnagyobb slágerük, és ugye mi mással búcsúzhatnának. És igazam volt! Sajnos pár számmal később az 1981-ben(!) alakult The Toasters is befejezte hangulatos zenés-táncos eszméletvesztését, és felemás érzelmekkel bár, de lassan mi is elhagytuk a fesztivál területét.
Apropó, szállás! Volt egy mókás beszólás a hivatalos honlapon:
"Aki inkább kőházban gyűjtene erőt a másnapi koncertekre, azt a környékbeli településeken, többek közt Bodrogkeresztúron, Rakamazon, Szegilongon, Erdőbényén, Nyíregyházán és Miskolcon is hatalmas vendégszeretettel, finom falatokkal és jó borokkal várják a szállásadók. A fesztiválra ezekről a településekről egy kellemes sétával, biciklin, de a fesztiválozókra szabott, kedvezményes viteldíjú Hegy’ taxival is gyorsan el lehet jutni."
Hát... Mindenesetre megnézném azt a szerencsétlent, aki Miskolcról, Nyíregyházáról vagy akár Szegilongból egy kellemes sétával vagy biciklin megérkezik a fesztiválra a negyven fokban, majd röviddel megérkezése után lefordulva a nyeregből, visszatekeri földig lógó nyelvét, és vígan nekivág pogózni... Nem tudom ki írta ezt a "jó" tanácsot kezdő fesztiválozóknak, de eléggé benézett valamit. A Hegy' taxiról pedig csak annyit, hogy 1000Ft/km az nem valami kedvezményes ár. A "kedves" taxisokkal vigyázni kell ám, mert igencsak lenyúlják az embert, ha az nem figyel egy pillanatig! És akkor ne is beszéljünk az álszent pincészetekről, akik a legszarabb boraiktól próbálnak megszabadulni ez alatt a pár nap alatt! Rátukmálják a legvacakabb lőrét a borkultúrában analfabéta fiatalokra, akik ezek után joggal mondhatják majd el, a tokaji borokról, hogy azok milyen szarok, és inkább isznak sört... Pedig a tokaji borok igenis a legjobbak, csak vigyázni kell kitől mit vesz meg az ember.
A következő megkérdőjelezhető idei újítás:
"Az újítások között az egyik legfontosabb az akusztikai zajcsillapítás lesz, amelyet a hangsugárzók speciális elrendezésével érünk el. Ezzel is azt biztosítjuk, hogy a színpadok ne szólhassanak rá egymásra, és kifelé, a városban pedig kevésbé hallatszanak a koncertek. A fesztiválra járók általános véleménye szerint is kiemelkedően jó Hegyalja-hangminőség ezzel együtt természetesen idén sem változik” – fogalmazott Bukovinszky Béla."
Fantasztikus volt tényleg... Csak azt nem értem, miért nyomta akkor el a Hegy' nagyszínpad az összes többit? Pepsi nagyszínpados Ossian koncerten például inkább lehetett hallani Magna cum laudét mint Ossiant, The Toasters koncert helyett a Borsodi malátabárban pedig azt az idióta Scootert! És miért nevezték a Pepsi nagyszínpadot nagy színpadnak, mikor tök ugyanakkora volt mint tavaly. Se néző nem fért oda több, sem a hangerő nem lett nagyobb... Az mr2 színpad viszont jó helyre került, talán nem véletlen, hogy a legtöbb időt ott töltöttük el. A városban egyébként tényleg nem lehetett olyan hangosan hallani a koncerteket, mint tavaly.
Na még egy aranyköpés a hegyaljafeszitval.hu-ról 2010-ből:
"a Tokajban fesztiválozók közül Tankcsapda és a Quimby nem maradhatnak ki. Tankcsapda nélkül talán nem is lehet Hegyalja: Lukács Laci csapatának csoportképét a szervezőknek lassan be kéne szerkeszteniük a fesztivál logójába."
Ezen is változtattak, és bebizonyították a szervezők, hogy Quimby és Tankcsapda nélkül, igenis lehet Hegyalja... Csak minek? A Scooter helyett a városban alkoholizáló fiatalok hiánypótlásként kisebb-nagyobb csoportokban énekelték a Tankcsapda nótákat. Bár, állítólag így is rekordszámú nézője volt a nyitónapnak "köszönhetően" a Scooternek! Wow! Ezt vajon hogy mérték le? Mert ránézésre közel nem voltak annyian, mint egy átlag Tankcsapda koncerten (ettől függetlenül meglepően sokan voltak kíváncsiak a Scooterre). Valószínűleg összeadták az összes embert akinek érvényes belépője volt aznapra. Vagyis beleszámoltak engem is (pedig hányok a scootertől), meg azt a pár ezer embert, akik a városban tengették ezt az időt, meg azt a pár ezret is, akik inkább Airbournt, The Toasterst és Csík zenekart hallgattak a többi színpadnál. De ez a statisztika szépsége! Mindig lehet úgy magyarázni, hogy szép legyen :)
Na de ne csak rosszakat mondjak, hisz volt jó pár dolog, ami kifejezetten jól sikerült az idén:
- Például sikerült kifejezetten szép időt szervezniük erre a pár napra, hiszen a Slayer koncertet félbe szakító ötperces menykőcsapkodásos hidegzuhanytól eltekintve végig pompás volt az időjárás!
- Sőt! Sikerült végre megoldani az italok hűtését is! Első alkalom volt, hogy nem forró pálinkát és pisimeleg bort kellett a torkunkon leküzdeni. Bár azért, 700-900Ft-ért 4cl kicsit borsos ár.
- A hangulatos megvilágítású porcelánbudik is egész kellemesek voltak.
- Az mr2 furmint színpad pedig fantasztikus!
- A karszalag átvétele is meglepően gyorsan ment, kivéve, ha valaki sajtós belépőt akart, mert ők akár másfél órát is sorakozhattak a tűző napon.
Ja! Karszalag! Hát na! Meglepően randára sikeredett ez is az idén. A fehér alapon pink és neonzöld pacákkal csúfított szalag ritka gusztustalan volt. Az előzőeket még hetekkel a fesztivál után is hordtam, de ettől megszabadultam az első adandó alkalommal.
Az első nap legjobb fellépői természetesen egyszerre, egy időben kezdtek. Csík zenekar, Airbourne, The Toasters. Csík zenekart választottuk, és nem csalódtunk. A forró időjárásnak köszönhetően a "Csík zenekar" és "Ferenczy György és a rackajam" 20 perces blokkokban váltották egymást a színpadon. Fantasztikus hangulatot varázsoltak az mr2 színpadára, pattogós, pörgős dalaikkal, ami láthatóan kicsi volt számukra, mert amerre néztem, mindenhol emberek táncoltak. Mivel megspórolták az áthangszerelést, sokkal hamarabb is végeztek a kiírtnál, így sikerült időben átérni az Airbournre. Itt is hatalmas volt a tömeg, ahol fantasztikus AC/DC utóízű zenét játszottak, és szívesen is hallgattam volna, ha nem tette volna tönkre teljesen a hangulatot a nagyszínpadról idedübörgő Scooter...
Rövid térváltással próbáltunk a Borsodi malátabárhoz helyezkedni. Közben vethettünk pár kelletlen pillantást a Scooterre is! Három vénember pattog a színpadon, két előre programozott szintetizátor mögött, köztük két idétlen picsa rázza a seggét a tömegnek, miközben a hupikék törpikék hangján nyirvákol valaki a háttérből, meg egy-két pirotechnikai elem parasztvakításként... Hűű, hát ez "király"! Feltörő hányingeremet leküzdve végre beértünk a Malátabárba, ahol sajnos szintén hangosabb volt a Scooter, mint a The Toasters, de legalább kevesebb volt a nép és még kényelmes ülőhelyek is voltak. A hangos hajpa-hajpázásból már azért sejteni lehetett, hogy a Scooter a végét járja. Ez ugyanis az egyetlen szám amiről tudom, hogy a scooter adta elő pár évtizeddel ezelőtt, így valószínűnek tartottam, hogy ez a legnagyobb slágerük, és ugye mi mással búcsúzhatnának. És igazam volt! Sajnos pár számmal később az 1981-ben(!) alakult The Toasters is befejezte hangulatos zenés-táncos eszméletvesztését, és felemás érzelmekkel bár, de lassan mi is elhagytuk a fesztivál területét.
2011. június 19., vasárnap
Hiperkarma
Itt a Hiperkarma. mondta Bérczesi Robi a deszkákra lépve, visszavonhatatlanul bejelentve, hogy a Hiperkarma visszatért, és egyúttal el is kezdődött a bő másfél órás visszatérő-koncert. De mi az a Hiperkarma, hol volt és hogyan zajlott ez a visszatérés?
Azoknak, akik esetleg nem ismernék a Hiperkarmát: Ők játsszák a "Dob meg basszus"-t...
Na ugye! Mindenki ismeri őket, aki nem az hazudik, süket, vagy hermetikusan elzárt remeteként él a világban. Nyelvtörőnek is beillő dalszövegeit és fülbemászóan egyedi dallamait hallgatva egy laikus számára is azonnal világossá válik, hogy a Hiperkarma nem egy tucat zenekar.
Szombat este nyolc körül értünk a Ludovika térre. Egy valaha impozáns, most viszont eléggé lepukkant épület előtt, három még lepukkantabb bódé fogadott, meg körös-körül a fűben heverő fiatalok, akik a náluk lévő italok elfogyasztásán munkálkodtak bőszen. Mi is erre kényszerültünk, miután a napsárga karszalaggal a kezünkön, belépéskor a biztonsági őr közölte, hogy italt és ételt nem vihetünk be. Ezen kívül gyakorlatilag bármit be lehet vinni. Lehet nálad rúgós-kés vagy dinamit, az nem érdekli őket, de ételt-italt csak bent vásárolhatsz és kész. Hát jó, legyen!
Túljutva a biztonsági emberen, hatalmas zöld területre értünk, ez az Orczy-kert. Balra a színpadon a 30Y zajongott éppen, jobbra tőlünk hosszú ToiToi sorfal húzódott, előttünk az erdő egészen a tó-színpadig, ami most ugyan még üresen állt, de az italos pultnál már javában folyt a kiszolgálás. 900 HUF-ért lehet venni 4cl forró pálinkát, 760-ért 4cl hűtött Jäeger-t... Sehol egy civil-sátor vagy bármiféle "járulékos program". A pesti fiataloknak biztosan nincs ilyesmire igényük, így egyelőre a legjobb programnak a tavon úszkáló kacsák látványa tűnt. Az erdei játszóteret féltucatnyi unatkozó biztonsági ember őrizte a garázda hajlamú fiatalok elől, a fa mögött rejtőző, idegesen az őröket fürkésző tekintetű gyanúsan viselkedő gyanús alak viszont senkinek nem szúr szemet. Nem is értem minek stresszelte magát szerencsétlen, mikor rendezgethette volna a tablettáit és tasakjait kényelmesen egy padon ülve is...
Körül járva az egész területet, végül a nagy színpad jobb oldalán helyezkedtünk el, a tömegtől és a jobb oldali ToiToi sortól is megfelelő távolságra. És milyen jól tettük ezt. Előbb Bérczesi Robi sétált el mellettünk Bródy Jánossal az oldalán, majd nem sokkal később, Lecsó és baráti köre (vagy talán b.családja) telepedett le mellénk a harmatos fűbe. Előbbiek a 30Y koncertjének végén kényelmesen visszasétáltak a nagy színpad mögé, utóbbiak viszont szinte az egész koncertet innen nézték végig.
Na szóval, Bérczesi Robi és a Hiperkarma három és fél év után újra a színpadon. Nem sok Hiperkarma koncerten voltam eddig, mivel a zenekar nagyjából pont akkor hagyta abba a koncertezést, amikor megismertem őket. Összesen talán két alkalommal, először a miskolci Ifi-házas fellépésükön, miközben azt sem tudtam róluk mit játszanak, de azt mondták róluk, hogy jók, és valóban. Másodszor pedig vagy a MEN-en, vagy Hegyalján. Egyik koncerten sem lehettünk harminc főnél többen, de mégis, szinte azonnal bekerült a kedvenceim közé, és csalódottan fogadtam, hogy mire megismertem őket már fel is oszlottak, főleg a frontember "problémái" miatt. De így jártam később a Kaukázussal is... Az elmúlt évek arra jók voltak viszont, hogy pótoljam lemaradásom, és sikerült elég alaposan megismernem a Hiperkarma eddigi dalait. Mikor pedig bejelentették, hogy visszatérnek, egy percig sem volt kérdéses hogy ott kell lenni.
Fogalmam nincs melyik számmal kezdődött a koncert, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, minden kötelezőt eljátszottak, plusz még négy új számot az őszre tervezett új albumról. A "Szerinted?" című lett az aktuális favorit ezek közül.
Változás az eddigiekhez képest, hogy Frenk nem dobol, hanem vokálozik és gitározik. Az eddig látottakhoz képest hatalmasnak mondható tömeg (és jé, mennyi miskolci!) előtt játszó zenekaron is látszott, hogy jól érzik magukat, és így a közönség is jól érezte magát. Bérczesi nem beszélt túl sokat. Egymást követték a dalok, kevés mellébeszéléssel és felesleges szövegelés, meg magyarázkodás nélkül, de így is megtudhatott az ember mindent, ami fontos. Hogy jó itt újra együtt, hogy lassan tisztulnak a dolgok, hogy kezd kibékülni önmagával, hogy lesz végre folytatás... Na meg persze azt is, hogy a "Mitévő" című dal szövege egész pontosan úgy szól: "Leszek annyira könnyű. Vagyok annyira szét..." és nem szép! Sőt még a beígért eső és szélvihar is elmaradt, így abszolút pozitív élményekkel indulhattunk el a koncert után hazafelé.
Remélem, még sok-sok ilyen jó koncertet láthatunk majd tőlük! Várjuk! Ahogyan az új lemezt is!
Azoknak, akik esetleg nem ismernék a Hiperkarmát: Ők játsszák a "Dob meg basszus"-t...
Na ugye! Mindenki ismeri őket, aki nem az hazudik, süket, vagy hermetikusan elzárt remeteként él a világban. Nyelvtörőnek is beillő dalszövegeit és fülbemászóan egyedi dallamait hallgatva egy laikus számára is azonnal világossá válik, hogy a Hiperkarma nem egy tucat zenekar.
Szombat este nyolc körül értünk a Ludovika térre. Egy valaha impozáns, most viszont eléggé lepukkant épület előtt, három még lepukkantabb bódé fogadott, meg körös-körül a fűben heverő fiatalok, akik a náluk lévő italok elfogyasztásán munkálkodtak bőszen. Mi is erre kényszerültünk, miután a napsárga karszalaggal a kezünkön, belépéskor a biztonsági őr közölte, hogy italt és ételt nem vihetünk be. Ezen kívül gyakorlatilag bármit be lehet vinni. Lehet nálad rúgós-kés vagy dinamit, az nem érdekli őket, de ételt-italt csak bent vásárolhatsz és kész. Hát jó, legyen!
Túljutva a biztonsági emberen, hatalmas zöld területre értünk, ez az Orczy-kert. Balra a színpadon a 30Y zajongott éppen, jobbra tőlünk hosszú ToiToi sorfal húzódott, előttünk az erdő egészen a tó-színpadig, ami most ugyan még üresen állt, de az italos pultnál már javában folyt a kiszolgálás. 900 HUF-ért lehet venni 4cl forró pálinkát, 760-ért 4cl hűtött Jäeger-t... Sehol egy civil-sátor vagy bármiféle "járulékos program". A pesti fiataloknak biztosan nincs ilyesmire igényük, így egyelőre a legjobb programnak a tavon úszkáló kacsák látványa tűnt. Az erdei játszóteret féltucatnyi unatkozó biztonsági ember őrizte a garázda hajlamú fiatalok elől, a fa mögött rejtőző, idegesen az őröket fürkésző tekintetű gyanúsan viselkedő gyanús alak viszont senkinek nem szúr szemet. Nem is értem minek stresszelte magát szerencsétlen, mikor rendezgethette volna a tablettáit és tasakjait kényelmesen egy padon ülve is...
Körül járva az egész területet, végül a nagy színpad jobb oldalán helyezkedtünk el, a tömegtől és a jobb oldali ToiToi sortól is megfelelő távolságra. És milyen jól tettük ezt. Előbb Bérczesi Robi sétált el mellettünk Bródy Jánossal az oldalán, majd nem sokkal később, Lecsó és baráti köre (vagy talán b.családja) telepedett le mellénk a harmatos fűbe. Előbbiek a 30Y koncertjének végén kényelmesen visszasétáltak a nagy színpad mögé, utóbbiak viszont szinte az egész koncertet innen nézték végig.
Na szóval, Bérczesi Robi és a Hiperkarma három és fél év után újra a színpadon. Nem sok Hiperkarma koncerten voltam eddig, mivel a zenekar nagyjából pont akkor hagyta abba a koncertezést, amikor megismertem őket. Összesen talán két alkalommal, először a miskolci Ifi-házas fellépésükön, miközben azt sem tudtam róluk mit játszanak, de azt mondták róluk, hogy jók, és valóban. Másodszor pedig vagy a MEN-en, vagy Hegyalján. Egyik koncerten sem lehettünk harminc főnél többen, de mégis, szinte azonnal bekerült a kedvenceim közé, és csalódottan fogadtam, hogy mire megismertem őket már fel is oszlottak, főleg a frontember "problémái" miatt. De így jártam később a Kaukázussal is... Az elmúlt évek arra jók voltak viszont, hogy pótoljam lemaradásom, és sikerült elég alaposan megismernem a Hiperkarma eddigi dalait. Mikor pedig bejelentették, hogy visszatérnek, egy percig sem volt kérdéses hogy ott kell lenni.
Fogalmam nincs melyik számmal kezdődött a koncert, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, minden kötelezőt eljátszottak, plusz még négy új számot az őszre tervezett új albumról. A "Szerinted?" című lett az aktuális favorit ezek közül.
Változás az eddigiekhez képest, hogy Frenk nem dobol, hanem vokálozik és gitározik. Az eddig látottakhoz képest hatalmasnak mondható tömeg (és jé, mennyi miskolci!) előtt játszó zenekaron is látszott, hogy jól érzik magukat, és így a közönség is jól érezte magát. Bérczesi nem beszélt túl sokat. Egymást követték a dalok, kevés mellébeszéléssel és felesleges szövegelés, meg magyarázkodás nélkül, de így is megtudhatott az ember mindent, ami fontos. Hogy jó itt újra együtt, hogy lassan tisztulnak a dolgok, hogy kezd kibékülni önmagával, hogy lesz végre folytatás... Na meg persze azt is, hogy a "Mitévő" című dal szövege egész pontosan úgy szól: "Leszek annyira könnyű. Vagyok annyira szét..." és nem szép! Sőt még a beígért eső és szélvihar is elmaradt, így abszolút pozitív élményekkel indulhattunk el a koncert után hazafelé.
Remélem, még sok-sok ilyen jó koncertet láthatunk majd tőlük! Várjuk! Ahogyan az új lemezt is!
2011. június 2., csütörtök
Így Hegyezhetünk idén
Közeleg a Hegyalja Fesztivál ideje. Vannak akik örömmel és vannak akik fanyalogva olvasgatják a fellépők listáját. Előbbiek örülnek annak, hogy sok külföldi fellépő lesz, míg mások csalódottan veszik tudomásul, hogy idén nem lép fel azon kedvenc zenekaruk, aki miatt az előző években megvették a belépőt. Nem tudom mennyire volt jó döntés, és kinek a döntése volt az, hogy idén nem lesz sem Tankcsapda, sem Quimby, de a hír hallatán rengetegen közölték, így akkor ők sem jönnek. A helyüket a 30Y és a már kilencvenes években is cikinek számító német Szkóter kapta meg. Döbbenetes az is, hogy a nagyszínpadokról szinte teljesen leszorultak a magyar fellépők, legalábbis ha a fő idősávot nézzük. Magyar zenekar nem kap egy óránál több lehetőséget a szereplésre, kivéve a 30Y zenekart, nem is értem mivel érdemelték ki ezt a megtiszteltetést...
Az előző években "az aranytojást tojó tyúkok", vagyis a legnagyobb tömeget vonzó zenekarok a Tankcsapda, Kispál, Quimby, Ákos, esetleg valami nagyon nagy név, mint például a Motorhead, Sepultura voltak. Idén kíváncsian várom, mely zenekarok lesznek akik hasonló nézőszámot vonzanak majd ki a színpadok elé. Esélyesek a Stand-up-os fellpők, aztán pedig a Csík zenekar, a Kiscsillag, Kowalsky, és a Slayer. Na jó, olyan hatalmas tömeget talán csak a Slayer tud majd összehozni... A szervezők helyében viszont legalább a visszatérő Hiperkarmát meghívtam volna, ha már a Tankcsapda és a Quimby kicsúszott a kezükből...
Következzenek a fellépők napi bontásban (ez persze még nem a végleges, bizonyosan lesznek még apróbb változások):
(a képekre bökve azok megnézhetőek teljes méretben is!)
2011. július 13. szerda:
A nap fő fellépője a Szkóter (Broáf... bocsánat! Így értettem: egy igazán "jó" választás a Tankcsapda helyett!)
2011. július 14. csütörtök:
A nap fő fellépője a Mastodon (A régi lemezek jók voltak, az újak... hát biztosan van akinek tetszik...)
2011. július 15. péntek:
A nap fő fellépője a Slayer (Idén másodjára Magyarországon... Nocsak-nocsak!)
2011. július 16. szombat:
A nap fő fellépője a 30Y (Ismét Broáf...!!! Ebben az időben majd inkább keresünk valami jó kajáldát)
Mindenki eldöntheti, hogy a fanyalgók vagy az ünneplők csoportját kívánja-e erősíteni. Mindenesetre lesz sok jó buli még így is! A tokaji bor sem lett rosszabb, reméljük nem valami "gazdaságos" verziót mérnek majd a pultnál. És reméljük, hogy idén nem lesz gond a jéggel, mert a forró pálinkánál nincs rosszabb a világon. Várjuk és majd meglátjuk.
Az előző években "az aranytojást tojó tyúkok", vagyis a legnagyobb tömeget vonzó zenekarok a Tankcsapda, Kispál, Quimby, Ákos, esetleg valami nagyon nagy név, mint például a Motorhead, Sepultura voltak. Idén kíváncsian várom, mely zenekarok lesznek akik hasonló nézőszámot vonzanak majd ki a színpadok elé. Esélyesek a Stand-up-os fellpők, aztán pedig a Csík zenekar, a Kiscsillag, Kowalsky, és a Slayer. Na jó, olyan hatalmas tömeget talán csak a Slayer tud majd összehozni... A szervezők helyében viszont legalább a visszatérő Hiperkarmát meghívtam volna, ha már a Tankcsapda és a Quimby kicsúszott a kezükből...
Következzenek a fellépők napi bontásban (ez persze még nem a végleges, bizonyosan lesznek még apróbb változások):
(a képekre bökve azok megnézhetőek teljes méretben is!)
2011. július 13. szerda:
A nap fő fellépője a Szkóter (Broáf... bocsánat! Így értettem: egy igazán "jó" választás a Tankcsapda helyett!)
2011. július 14. csütörtök:
A nap fő fellépője a Mastodon (A régi lemezek jók voltak, az újak... hát biztosan van akinek tetszik...)
2011. július 15. péntek:
A nap fő fellépője a Slayer (Idén másodjára Magyarországon... Nocsak-nocsak!)
2011. július 16. szombat:
A nap fő fellépője a 30Y (Ismét Broáf...!!! Ebben az időben majd inkább keresünk valami jó kajáldát)
Mindenki eldöntheti, hogy a fanyalgók vagy az ünneplők csoportját kívánja-e erősíteni. Mindenesetre lesz sok jó buli még így is! A tokaji bor sem lett rosszabb, reméljük nem valami "gazdaságos" verziót mérnek majd a pultnál. És reméljük, hogy idén nem lesz gond a jéggel, mert a forró pálinkánál nincs rosszabb a világon. Várjuk és majd meglátjuk.
2011. május 15., vasárnap
A betonaulában nem vártak csodák
Meglepő, de a jó idő a baljós előjelzések ellenére még kitartott a mai koncertek idejére. A MEN zárónapjára az italok is drágábbak lettek, talán ennek hatására tűnt úgy, hogy megindult egyfajta alkohol- és energiaital turizmus a közeli Lidibe.
A betonaulával ellentétben csoda történt Alvinékkal. Nem tudok felidézni emlékeimben ennél jobban hangosított Alvin és a mókusok koncertet. Sőt! Talán a legjobb Alvin koncert volt amit eddig láttam. Néző viszont nem volt sok sajnos. Sokkal kevesebben voltak mint általában. Első négy-öt sor tömötten, mögöttük viszont elég szellősen álldogált a közönség.
Egyik emlékezetes pillanata volt a koncertnek, amikor egy magenta-hajú Barbit (akinek állítólag születésnapja volt éppen) a színpadtól féltucatnyian el"stage-diving"-ozták az italos sátorig, de a lányka meg sem várva míg kikérik neki a piát, már rohant is vissza az első sorba (de talán még nem is volt annyi idős, hogy legálisan alkoholhoz juthasson). Másik csoda volt, hogy a szerény számú közönséget még egy nem túl nagy, de annál lelkesebb "wall of death"-re is sikerült rávenniük.
Alvinék után, hosszú negyven perces beállást követően kezdődött a Kowalsky meg a vega. Imádom Kowalsky-t, a hangját, és a dalokat amiket a Black-Out-ban írt és énekelt. De ez a Kowalsky meg a vega formáció egész egyszerűen nekem még mindig nem jön be. Pedig sokan rajonganak értük, most is telve volt a tér, rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, de én nem és kész. Szívből sajnálom, hogy a Black-Out nem vállt annyira ismertté mint Kowa új csapata, vagy akár a Tankcsapda, hiszen nagyjából velük egy időben alakultak meg. Szerintem járhatnának együtt koncertezni. Na persze lehet, hogy járnak is, de sajnos a környéken idejét nem tudom mikor láttam őket utoljára.
A Takács Tamás Blues Band-ről nagyjából annyi ismeretem van mint a Kowalsky meg a vegáról. Vagyis szinte semmi. Mindkettőnek ismerem a rádiókban hallható dalait. Gondoltam. Meglepve tapasztaltam, hogy szinte minden dalukat ismertem többé-kevésbé. Hatalmas bulit csaptak a zsúfolásig megtelt Piros Roky-ban, az ott megjelent "befektetői társaságnak" akik megveszik a jegyet a koncertjükre, és akik remélhetőleg a dalaikat is megveszik és nem ingyé' tőtik le. Mondott is egy rövid sztorit, ami nagyon megtetszett:
"Bementem a henteshez, odaintett nekem az eladó, hogy - Letöltöttem az új lemezeteket. Nagyon jó lett! Büszkék lehettek rá! - Nem mondtam semmit. Elkezdtem bepakolni a húsokat a szatyromba és elindultam kifelé, mire az rám kiabált: - Hé! Hát fizetni ki fog? - Nagyon jók a húsaitok. Ha te ingyen ellophatod a zenénket, ti is legyetek büszkék rá, hogy én ezt ingyen hazaviszem..."
Hát igen. Az átlag magyar a boltba nem úgy megy, hogy teletömi a kosarát és fizetés nélkül távozik, viszont azonnal gátlástalan tolvajjá válik, amint internetről letölthető digitális művekre, termékekre talál...
A Velőrózsák "Biztosan" klipjét megnézve, kíváncsian vártam az első miskolci fellépésüket a betonaulában.
A zene, az tipikus Kispál és a borz muzsika, sőt még a dalok szövegvilága is erősen hasonlít, de az énekes hangjától egyszerűen égnek állt a szőr a hátamon... És igazából azt sem értem, minek kell amúgy szuper dalokat teljes mértékben elszarni idétlen "robot-rock-szerű-izé" betétekkel. Remélem, lesz ez még jobb is előbb vagy utóbb.
Őket követte az est mélypontja, a Testi egyenleg harca a molinóval. A látszólag végtelennek tűnő küzdelmet végül a molinó nyerte, visszakerült a dobozába, rázárták a furgon ajtaját és elkezdődhetett végre a koncert.
A bulit végül az eső zárta, ami végül mégiscsak megérkezett.
A betonaulával ellentétben csoda történt Alvinékkal. Nem tudok felidézni emlékeimben ennél jobban hangosított Alvin és a mókusok koncertet. Sőt! Talán a legjobb Alvin koncert volt amit eddig láttam. Néző viszont nem volt sok sajnos. Sokkal kevesebben voltak mint általában. Első négy-öt sor tömötten, mögöttük viszont elég szellősen álldogált a közönség.
Egyik emlékezetes pillanata volt a koncertnek, amikor egy magenta-hajú Barbit (akinek állítólag születésnapja volt éppen) a színpadtól féltucatnyian el"stage-diving"-ozták az italos sátorig, de a lányka meg sem várva míg kikérik neki a piát, már rohant is vissza az első sorba (de talán még nem is volt annyi idős, hogy legálisan alkoholhoz juthasson). Másik csoda volt, hogy a szerény számú közönséget még egy nem túl nagy, de annál lelkesebb "wall of death"-re is sikerült rávenniük.
Alvinék után, hosszú negyven perces beállást követően kezdődött a Kowalsky meg a vega. Imádom Kowalsky-t, a hangját, és a dalokat amiket a Black-Out-ban írt és énekelt. De ez a Kowalsky meg a vega formáció egész egyszerűen nekem még mindig nem jön be. Pedig sokan rajonganak értük, most is telve volt a tér, rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, de én nem és kész. Szívből sajnálom, hogy a Black-Out nem vállt annyira ismertté mint Kowa új csapata, vagy akár a Tankcsapda, hiszen nagyjából velük egy időben alakultak meg. Szerintem járhatnának együtt koncertezni. Na persze lehet, hogy járnak is, de sajnos a környéken idejét nem tudom mikor láttam őket utoljára.
A Takács Tamás Blues Band-ről nagyjából annyi ismeretem van mint a Kowalsky meg a vegáról. Vagyis szinte semmi. Mindkettőnek ismerem a rádiókban hallható dalait. Gondoltam. Meglepve tapasztaltam, hogy szinte minden dalukat ismertem többé-kevésbé. Hatalmas bulit csaptak a zsúfolásig megtelt Piros Roky-ban, az ott megjelent "befektetői társaságnak" akik megveszik a jegyet a koncertjükre, és akik remélhetőleg a dalaikat is megveszik és nem ingyé' tőtik le. Mondott is egy rövid sztorit, ami nagyon megtetszett:
"Bementem a henteshez, odaintett nekem az eladó, hogy - Letöltöttem az új lemezeteket. Nagyon jó lett! Büszkék lehettek rá! - Nem mondtam semmit. Elkezdtem bepakolni a húsokat a szatyromba és elindultam kifelé, mire az rám kiabált: - Hé! Hát fizetni ki fog? - Nagyon jók a húsaitok. Ha te ingyen ellophatod a zenénket, ti is legyetek büszkék rá, hogy én ezt ingyen hazaviszem..."
Hát igen. Az átlag magyar a boltba nem úgy megy, hogy teletömi a kosarát és fizetés nélkül távozik, viszont azonnal gátlástalan tolvajjá válik, amint internetről letölthető digitális művekre, termékekre talál...
A Velőrózsák "Biztosan" klipjét megnézve, kíváncsian vártam az első miskolci fellépésüket a betonaulában.
A zene, az tipikus Kispál és a borz muzsika, sőt még a dalok szövegvilága is erősen hasonlít, de az énekes hangjától egyszerűen égnek állt a szőr a hátamon... És igazából azt sem értem, minek kell amúgy szuper dalokat teljes mértékben elszarni idétlen "robot-rock-szerű-izé" betétekkel. Remélem, lesz ez még jobb is előbb vagy utóbb.
Őket követte az est mélypontja, a Testi egyenleg harca a molinóval. A látszólag végtelennek tűnő küzdelmet végül a molinó nyerte, visszakerült a dobozába, rázárták a furgon ajtaját és elkezdődhetett végre a koncert.
A bulit végül az eső zárta, ami végül mégiscsak megérkezett.
2011. május 13., péntek
A legjobb mérgek
Hosszú idő után végre ismét itt volt Miskolcon a M.E.N. keretein belül a Tankcsapda!
Azt hiszem, hosszú évek legjobb ‘Csapda koncertje volt a tegnapi. Az aktuális sláger, az “Új nap vár” mellett (melyből hamarosan videoklip is készül) olyan számok voltak a listán, mint például az “Akapulkó”, “Baj van!”, “Magányos repülő”, “Ki csinál rendet?”, “Akinek látsz”, “A világ disco”, “Agyarország”, “Tudok egy munkát”, “A legjobb méreg”, “Mindig péntek”, “Az utca túloldalán”, “Füst és lábdob” …
Végre nem főleg az utóbbi években agyon játszott “nyálas-sláger-szarok” alkották a műsor fő vezérfonalát, hanem a régi jó Csapda-dalok. Időutazónak éreztem magam, mintha életem első Tankcsapda koncertjén lennék újra valamikor a kilencvenes évek közepén. Talán csak a “Tetoválj ki” és a “Kicsikét” hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Felüdülés volt, hogy idén nem szakadó eső, csúszós-dágvány és fagyos hideg fogadott minket a MEN-en, sőt az sem rontott semmit a hangulaton, hogy Lukács hangja hallhatóan rekedtes volt, és úgy tűnt, színjózanul játszották végig a teljes koncertet. wow :o)
Na azért a köröttünk álló egyetemistáknak, akik talán még nem is éltek akkor, mikor Lukácsék megírták a “Baj van!” dalait, nem nagyon tetszett, hogy most nem az új dalokat nyomják, ezért a féktelen alkoholizálásba menekülve hamarosan kidőltek sorra. (Jut eszeme alkohol: 480 egy felesér’ ami valójában csak 4cl azér’ az hűha!)
Most kezdem csak igazán sajnálni, hogy idén nem lépnek fel Tokaj-Hegyalján :o( Mondjuk azér’ ezt sem értem nagyon... Hogy lehet az, hogy egy Miskolci Egyetemi Napok meg tudja fizetni őket, Hegyalja-fesztivál meg nem? Biztos elment a sok pénz a rengeteg külföldi fellépőre, pedig szívesebben látnám ott őket mint mondjuk a Szkótert :oS (mellékesen nem is hittem volna, hogy még létezik az a szar...) No mindegy...
Remélem hamarosan ismét láthatjuk őket valahol, ha máshol nem, hát Rocktóberen (remélve, hogy nem szarják el a szervezők a Rocktóbert úgy, mint tavaly)!
Azt hiszem, hosszú évek legjobb ‘Csapda koncertje volt a tegnapi. Az aktuális sláger, az “Új nap vár” mellett (melyből hamarosan videoklip is készül) olyan számok voltak a listán, mint például az “Akapulkó”, “Baj van!”, “Magányos repülő”, “Ki csinál rendet?”, “Akinek látsz”, “A világ disco”, “Agyarország”, “Tudok egy munkát”, “A legjobb méreg”, “Mindig péntek”, “Az utca túloldalán”, “Füst és lábdob” …
Végre nem főleg az utóbbi években agyon játszott “nyálas-sláger-szarok” alkották a műsor fő vezérfonalát, hanem a régi jó Csapda-dalok. Időutazónak éreztem magam, mintha életem első Tankcsapda koncertjén lennék újra valamikor a kilencvenes évek közepén. Talán csak a “Tetoválj ki” és a “Kicsikét” hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Felüdülés volt, hogy idén nem szakadó eső, csúszós-dágvány és fagyos hideg fogadott minket a MEN-en, sőt az sem rontott semmit a hangulaton, hogy Lukács hangja hallhatóan rekedtes volt, és úgy tűnt, színjózanul játszották végig a teljes koncertet. wow :o)
Na azért a köröttünk álló egyetemistáknak, akik talán még nem is éltek akkor, mikor Lukácsék megírták a “Baj van!” dalait, nem nagyon tetszett, hogy most nem az új dalokat nyomják, ezért a féktelen alkoholizálásba menekülve hamarosan kidőltek sorra. (Jut eszeme alkohol: 480 egy felesér’ ami valójában csak 4cl azér’ az hűha!)
Most kezdem csak igazán sajnálni, hogy idén nem lépnek fel Tokaj-Hegyalján :o( Mondjuk azér’ ezt sem értem nagyon... Hogy lehet az, hogy egy Miskolci Egyetemi Napok meg tudja fizetni őket, Hegyalja-fesztivál meg nem? Biztos elment a sok pénz a rengeteg külföldi fellépőre, pedig szívesebben látnám ott őket mint mondjuk a Szkótert :oS (mellékesen nem is hittem volna, hogy még létezik az a szar...) No mindegy...
Remélem hamarosan ismét láthatjuk őket valahol, ha máshol nem, hát Rocktóberen (remélve, hogy nem szarják el a szervezők a Rocktóbert úgy, mint tavaly)!
2011. május 4., szerda
M.E.N. 2011.
Itt a május, itt a MEN!
De hogy már megin' méér csak másfél héttel a MEN előtt kerültek fel a programok, na azt nem értem. Pedig idén szokatlanul hamar, már márciusban elkezdődött a "reklám kampány" Egy afféle beszavazó-show jellegű, "akikre sokan szavaztok azokat majd meghívjuk nektek" marhaság. Öt különböző e-mail címről szavaztam a Bloody Roots, Black-out, Prosectura hármasra, sajnos egyiket sem hívták meg, pedig a Bloody Roots elég sok szavazatot kapott (550 szavazattal a 8. helyen zártak, a Moby Dick pedig 606 szavazattal a 6. helyen.), és Smici a Bloody Roots-ból azt mondta, ők bizony szívesen jönnének, mert sok rajongójuk van errefelé és még nem nagyon koncerteztek a környéken... És persze hiába kértem, hogy szavazhassunk az Aurórára is, nem rakták ki a lehetőségek közé, de ez persze csak egy apró személyes sérelem.
Mindegy. Lesz sok-sok jobbnál jobb zenekar... Többek közt a bizonyosan méltán híres és valószínűleg nagyon népszerű "A két paraszt" formáció, akik úgynevezett "mulatós agrár rock" zenét játszanak... Soha nem hallottam még róluk, utánanéztem kicsit, megrémültem a látottaktól, hallottaktól.
No de félre a tréfát! Jön a Tankcsapda, a Kiscsillag, Alvin, FreshFabrik, Testi egyenleg, és a Velőrózsák. Ennyit emelnék ki a felhozatalból. Ezek azok a zenekarok, akikért szívesen fizetek belépőt, a többi számomra csak töltelék.
Nézzük a napi bontás engem érdeklő részét:
Szerda: Egyetlen Kiscsillag koncert... Hát... Őket már az elmúlt fél évben háromszor is láttuk, talán most kihagyható.
Csütörtök: Csapda, és előttük a Depresszió utolsó számai bemelegítésnek, és levezetésnek pár perc rockabilly még talán belefér. Nem valószínű, hogy idén látjuk őket máshol is...
Péntek: Teljesen jelentéktelen nap. Egyetlen említésre méltó fellépő a FreshFabrik, akik viszont hajnalban kerülnek csak sorra... Most sem látom őket.
Szombat: A kis kedvencek napja. Alvinék nyitják az estét és rögtön utána döntéskényszer. Valószínűsíthető programterv: Takács Tamás DBB eleje, majd a betonaula felé haladva annyi Kowalsky ami abba a pár percbe belefér, és Velőrózsák a betonaulában. Kíváncsian várom, mit alkot Kispál az új zenekarával. Levezetésként pedig jöhet egy kis Testi egyenleg, talán némi Mystery Gang.
De hogy már megin' méér csak másfél héttel a MEN előtt kerültek fel a programok, na azt nem értem. Pedig idén szokatlanul hamar, már márciusban elkezdődött a "reklám kampány" Egy afféle beszavazó-show jellegű, "akikre sokan szavaztok azokat majd meghívjuk nektek" marhaság. Öt különböző e-mail címről szavaztam a Bloody Roots, Black-out, Prosectura hármasra, sajnos egyiket sem hívták meg, pedig a Bloody Roots elég sok szavazatot kapott (550 szavazattal a 8. helyen zártak, a Moby Dick pedig 606 szavazattal a 6. helyen.), és Smici a Bloody Roots-ból azt mondta, ők bizony szívesen jönnének, mert sok rajongójuk van errefelé és még nem nagyon koncerteztek a környéken... És persze hiába kértem, hogy szavazhassunk az Aurórára is, nem rakták ki a lehetőségek közé, de ez persze csak egy apró személyes sérelem.
Mindegy. Lesz sok-sok jobbnál jobb zenekar... Többek közt a bizonyosan méltán híres és valószínűleg nagyon népszerű "A két paraszt" formáció, akik úgynevezett "mulatós agrár rock" zenét játszanak... Soha nem hallottam még róluk, utánanéztem kicsit, megrémültem a látottaktól, hallottaktól.
No de félre a tréfát! Jön a Tankcsapda, a Kiscsillag, Alvin, FreshFabrik, Testi egyenleg, és a Velőrózsák. Ennyit emelnék ki a felhozatalból. Ezek azok a zenekarok, akikért szívesen fizetek belépőt, a többi számomra csak töltelék.
Nézzük a napi bontás engem érdeklő részét:
Szerda: Egyetlen Kiscsillag koncert... Hát... Őket már az elmúlt fél évben háromszor is láttuk, talán most kihagyható.
Csütörtök: Csapda, és előttük a Depresszió utolsó számai bemelegítésnek, és levezetésnek pár perc rockabilly még talán belefér. Nem valószínű, hogy idén látjuk őket máshol is...
Péntek: Teljesen jelentéktelen nap. Egyetlen említésre méltó fellépő a FreshFabrik, akik viszont hajnalban kerülnek csak sorra... Most sem látom őket.
Szombat: A kis kedvencek napja. Alvinék nyitják az estét és rögtön utána döntéskényszer. Valószínűsíthető programterv: Takács Tamás DBB eleje, majd a betonaula felé haladva annyi Kowalsky ami abba a pár percbe belefér, és Velőrózsák a betonaulában. Kíváncsian várom, mit alkot Kispál az új zenekarával. Levezetésként pedig jöhet egy kis Testi egyenleg, talán némi Mystery Gang.
A szervezők úgy gondolhatták, hogy a külsősök tele vannak pénzzel, mert fejőstehénnek néznek bennünket. A belépő ára számunkra kétszer annyiba kerül mint szegény egyetemista fiataloknak.
- Napijegy külsős: 2500 HUF
- Napijegy diák: 1200 HUF
- 4 napos külsős: 6500 HUF
- 4 napos diák: 3500 HUF
Azért elég húzós... És az italárak sem lesznek ám alacsonyak. Egy fél Hegyalja bérlet kijön a belépőből, viszont annyira meg nem jók sem a fellépők, sem a helyszín. Remélem legalább nem lesz akkora sártenger, mint tavaly.
2011. április 24., vasárnap
A Quimby meg a lé v2.0
Mostanság kezd olyan érzésem lenni, hogy a csapból is Quimby folyik... A napokban például bekapcsoltam a tévét, a TV2-n Varga Líviusz és Szilárd a borról, és a borokhoz kapcsolódó élményekről beszéltek és arról, milyen szerepe van a bornak a Quimby dalok írásában. Továbbkapcsoltam és látom, Líviusz beszélget sztárokkal a lakásukról, a lakberendezésről, egy másik csatornán pedig a sztárokkal csak úgy mindenről, majd az RTL klub-on hülyéskedik a Heti Hetes-ben. Megint másik csatornán Kiss Tibi mesél a zenekarról. És ha bekapcsolom a rádiót, nincs olyan óra, amikor ne hallanék egy Quimby dalt. Rögtön el is kezdtek mutogatni rájuk, hogy "eladták magukat" meg hogy "elpopulárisodott a zenekar" és hogy "csak a lóvéért zenélnek"... Na de az vesse rájuk az első követ, aki nem ugyanezt teszi. Mindenkinek az a célja, hogy sikeres legyen és meg tudjon élni abból amit csinál. Most komolyan nem értem miért gond ez. Persze van sok irigy ember, aki nem tudja azt elfogadni, hogy valaki jól keres, miközben azzal foglalkozik amit szeret is.
Nos, jött hát ez a Kispál és a borz feloszlása óta egyre "populárisabb" zenekar, és adott egy újabb koncertet itt Miskolcon. Nagyjából ugyanazt a koncertet, amit decemberben a MÜPÁ-ban már láthattunk, de kicsit mégis más volt. (És volt aki megjegyezte: "Ez tök olyan volt mint az a pár évvel ezelőtti ugyanitt..." ami azért nem teljesen igaz, mert bár valóban sok hasonlóság volt benne, de jó adag új szám, és kevesebb poén volt a mostani koncerten.) Amint félretettem a folyton rám törő "dezsavű"-érzést, legelőször azt vehettem észre, hogy ez a koncert azért sokkal összeszedettebb mint amilyen pár hónapja volt. Sőt, lecseréltek, finomítottak egy-két poént, és lecseréltek egy-két számot is.
Az viszont továbbra sem tetszik, hogy nem adnak ráadást. Ez biztos nem férne már bele az (Kiss Tibi által megfogalmazott) "egy átlagos hólyagra tervezett műsoridő"-be. Megjegyzem, rengeteg átlagon aluli hólyaggal rendelkező néző volt ez esetben a koncerten. Bár, az is lehet, hogy csak átlagon felül fogyasztottak folyékony terméket a műsor előtt.
A "Most múlik pontosan"-hoz érve Tibi kissé kiakadt azon, hogy lassan alig van olyan ember aki tisztában lenne azzal, valójában ők írták ezt a számot, és hogy már mindenki jobban énekli a dalt mint ő maga. Ezért úgy gondolta, el sem énekli. Megkérte hát a közönséget, énekelje el helyette. A közönség ezzel nem nagyon akart egyet érteni, és nem is volt nagyon éneklős kedvében, mert a csak majdnem-teltház hallhatatlanul halkan adta elő a dalt. Később, Kiss Tibi erőteljesebb rábeszélésének hála, sikerült azért a közönség egy részének valamit kipréselnie magából.
Persze most is volt "kiülünk a színpad szélére tábori hangulatban" történő örömzene-féleség, búcsúzónak pedig maradt az "egy számos ráadás" és az "Over the rainbow" alatti jövés-menés-elköszönés.
Nos, jött hát ez a Kispál és a borz feloszlása óta egyre "populárisabb" zenekar, és adott egy újabb koncertet itt Miskolcon. Nagyjából ugyanazt a koncertet, amit decemberben a MÜPÁ-ban már láthattunk, de kicsit mégis más volt. (És volt aki megjegyezte: "Ez tök olyan volt mint az a pár évvel ezelőtti ugyanitt..." ami azért nem teljesen igaz, mert bár valóban sok hasonlóság volt benne, de jó adag új szám, és kevesebb poén volt a mostani koncerten.) Amint félretettem a folyton rám törő "dezsavű"-érzést, legelőször azt vehettem észre, hogy ez a koncert azért sokkal összeszedettebb mint amilyen pár hónapja volt. Sőt, lecseréltek, finomítottak egy-két poént, és lecseréltek egy-két számot is.
Az viszont továbbra sem tetszik, hogy nem adnak ráadást. Ez biztos nem férne már bele az (Kiss Tibi által megfogalmazott) "egy átlagos hólyagra tervezett műsoridő"-be. Megjegyzem, rengeteg átlagon aluli hólyaggal rendelkező néző volt ez esetben a koncerten. Bár, az is lehet, hogy csak átlagon felül fogyasztottak folyékony terméket a műsor előtt.
A "Most múlik pontosan"-hoz érve Tibi kissé kiakadt azon, hogy lassan alig van olyan ember aki tisztában lenne azzal, valójában ők írták ezt a számot, és hogy már mindenki jobban énekli a dalt mint ő maga. Ezért úgy gondolta, el sem énekli. Megkérte hát a közönséget, énekelje el helyette. A közönség ezzel nem nagyon akart egyet érteni, és nem is volt nagyon éneklős kedvében, mert a csak majdnem-teltház hallhatatlanul halkan adta elő a dalt. Később, Kiss Tibi erőteljesebb rábeszélésének hála, sikerült azért a közönség egy részének valamit kipréselnie magából.
Persze most is volt "kiülünk a színpad szélére tábori hangulatban" történő örömzene-féleség, búcsúzónak pedig maradt az "egy számos ráadás" és az "Over the rainbow" alatti jövés-menés-elköszönés.
2011. március 13., vasárnap
Művészbejárat: Reloaded
Alig fél év elteltével, másodszor került megrendezésre a Művészbejárat az Ady-ban.
Voltak újítások is, valószínűleg ezeknek köszönhető, hogy nem húsz-huszonöt ember téblábolt egy-egy fellépő koncertjén. Többek között két napos lett a rendezvény, és nagyjából azonos stílusok kerültek egyazon napra. Például szombatra került a Kiscsillag és a Pál utcai fiúk. Elhagyták a sallangokat, nem volt teaház, forralt bor és gesztenye árus sem bizsubolt. Volt viszont szabadtéri sátor-színpad, ahol például verset mondhattak a versre vágyóknak. Azt mondjuk nem nagyon értettem minek kellett a jegyárust is kitenni a térre, no de ez legyen a legkisebb furcsaság.
Már elsőre döbbenetes volt a tömeg. Na jó, nem volt teltház közel sem, de a múltkorihoz viszonyítva legalább tízszerese volt a nézőszám. Lovasi és Lecsó hozták a megszokott jó hangulatot, ugratták egymást amikor tudták, és ismét sikeresen terelték el a figyelmet azokról a pillanatokról, amikor nem pont azt és úgy játszották ahogyan azt abban a pillanatban kellett volna. A hangosításuk sem volt oly fülsiketítően zajos, köszönhetően Dióssy-nak, aki épp itt és ekkor ünnepelte születése napját. Loviék még egy szülinapi köszöntőt is mondtak neki, de azt nem tudták, hogy Dió épp azelőtt ment ki a teremből, és a köszöntő befejezése után tért csak vissza.
A rövid átszerelés közben a nézők nagy része elszivárgott, főleg az idősebb korosztály tagjai maradtak, majd jött Lecsó második fellépése a PUF-al. Régi és új dalok vegyesen, olyanok amiket kívülről fúj az ember és olyanok amiket hosszú-hosszú idő után ismét meghallva az ember magában felkiált, hogy "Ó, ezt ismerem!"
Igen, ez már jobban tetszett mint a múltkori. Kíváncsian várom lesz-e, s vajon mikor harmadik...
Voltak újítások is, valószínűleg ezeknek köszönhető, hogy nem húsz-huszonöt ember téblábolt egy-egy fellépő koncertjén. Többek között két napos lett a rendezvény, és nagyjából azonos stílusok kerültek egyazon napra. Például szombatra került a Kiscsillag és a Pál utcai fiúk. Elhagyták a sallangokat, nem volt teaház, forralt bor és gesztenye árus sem bizsubolt. Volt viszont szabadtéri sátor-színpad, ahol például verset mondhattak a versre vágyóknak. Azt mondjuk nem nagyon értettem minek kellett a jegyárust is kitenni a térre, no de ez legyen a legkisebb furcsaság.
Már elsőre döbbenetes volt a tömeg. Na jó, nem volt teltház közel sem, de a múltkorihoz viszonyítva legalább tízszerese volt a nézőszám. Lovasi és Lecsó hozták a megszokott jó hangulatot, ugratták egymást amikor tudták, és ismét sikeresen terelték el a figyelmet azokról a pillanatokról, amikor nem pont azt és úgy játszották ahogyan azt abban a pillanatban kellett volna. A hangosításuk sem volt oly fülsiketítően zajos, köszönhetően Dióssy-nak, aki épp itt és ekkor ünnepelte születése napját. Loviék még egy szülinapi köszöntőt is mondtak neki, de azt nem tudták, hogy Dió épp azelőtt ment ki a teremből, és a köszöntő befejezése után tért csak vissza.
A rövid átszerelés közben a nézők nagy része elszivárgott, főleg az idősebb korosztály tagjai maradtak, majd jött Lecsó második fellépése a PUF-al. Régi és új dalok vegyesen, olyanok amiket kívülről fúj az ember és olyanok amiket hosszú-hosszú idő után ismét meghallva az ember magában felkiált, hogy "Ó, ezt ismerem!"
Igen, ez már jobban tetszett mint a múltkori. Kíváncsian várom lesz-e, s vajon mikor harmadik...
2011. január 5., szerda
A Quimby meg a lé
Itt volt végre a szokásos, és várva-várt év végi MÜPA koncert 2010. december 30., kicsit másképp mint eddig...
Kispál és a borz helyett (annak megszűnése miatt) idén már a Quimby lépett fel a Bartók Béla teremben, akire ráadásul a Kispál utódaként hivatkoznak sok helyen. Ezzel szerintem senki nem ért egyet, de a marketing már csak ilyen. Megjelent közben az új Quimby nagylemez is, amit sokan erős ellenérzéssel fogadtak, nekem viszont kifejezetten tetszik, főleg a "Jekyl és Hyde" című szerzemény. És van persze olyan is, amitől kiráz a hideg ha meghallom (pl. "Cukrot öntök" és a "Lepedőország"), de másoknak meg pont az a kedvence. Szóval, akinek nem tetszik, ne hallgassa, vagy csináljon jobbat ha tud.
Már régen észrevettem, hogy a Quimby koncertjei valahogy ellaposodtak, mintha eltűnt volna belőlük a tűz és nem nagy életkedvvel játszanának. Hegyalján még azt gondoltam, csak a nekik kiutalt negyven perces játékidő miatt volt olyan a koncert amilyen, de most, hogy az elmúlt két hónapban három koncertjüket láttam, egyre biztosabban érzem, hogy nem azért. Szilárdot és Dódi-bácsit soha nem bírtam igazán, Mikuli sem kavar sok vizet. Kiss Tibi viszont teljesen kiszürkült, nem veszti el az eszét a színpadon mint régebben. Egyedül Líviuszon és Faszin látszik, hogy élvezik a koncerteket.
Ebben a MÜPÁ-s koncertben leginkább az zavart, hogy szinte egy az egyben a két évvel ezelőtt a Miskolci Művészetek Házában leadott koncert volt. Ugyanazok a dalok, kábé ugyanabban a sorrendben, ugyanazzal az összekötő szöveggel, ugyanazzal a tábortűzi hangulatúnak szánt résszel ("beülünk a közönség arcába és játszunk nekik akusztikusat"), amit csak az új albumról felkerült négy-öt új dallal kavartak fel kissé (sajnálom, hogy a Cukrot öntök és a Lepedőország pont benne volt ebben a párban), és lecserélték a mókásnak szánt jeleneteket, amik a Miskolci előadásban sokkal jobbak voltak, ráadásul most a nagy része érthetetlen volt a hangosítás hiánya miatt, pedig nem is ültünk nagyon hátul... És itt sem adtak ráadást, ugyanúgy ahogy anno Miskolcon sem, "over the rainbow" oszt viszlát... Sőt, ha jobban belegondolok, nem is emlékszem mikor adott a Quimby utoljára ráadást a koncert után, talán a 2008-as Hegyalján... Pedig szerintem jobb szájízzel megy haza a néző, ha kap még egy 15-20 perces ráadást. De most csak annyi volt, hogy visszajöttek ketten, Tibi és Szilárd, lenyomták a Kicsi országot ketten, majd hosszan búcsúztatták magukat mindahányan, és aztán kész, vége. Hatalmas csalódás volt számomra, hogy nézem a koncertet, hallgatom a jó zenéket (mert a koncert alapvetően jó volt, sőt szórakoztató is, hiába láttam másodszor), és egyszer csak: puff! Lehet menni haza! Mint mikor az ember bemegy egy étterembe, és a főfogás közepén egyszer csak elviszik előle a tányért és kitessékelik az ajtón, hogy záróra! S, míg mi megyünk kifelé, ők számolják a lét...
És végül álljon még itt egy kritika, ami más szemszögből meséli el a koncertet:
http://ldkritika.blog.hu/2011/01/02/quimby_mupa
Kispál és a borz helyett (annak megszűnése miatt) idén már a Quimby lépett fel a Bartók Béla teremben, akire ráadásul a Kispál utódaként hivatkoznak sok helyen. Ezzel szerintem senki nem ért egyet, de a marketing már csak ilyen. Megjelent közben az új Quimby nagylemez is, amit sokan erős ellenérzéssel fogadtak, nekem viszont kifejezetten tetszik, főleg a "Jekyl és Hyde" című szerzemény. És van persze olyan is, amitől kiráz a hideg ha meghallom (pl. "Cukrot öntök" és a "Lepedőország"), de másoknak meg pont az a kedvence. Szóval, akinek nem tetszik, ne hallgassa, vagy csináljon jobbat ha tud.
Már régen észrevettem, hogy a Quimby koncertjei valahogy ellaposodtak, mintha eltűnt volna belőlük a tűz és nem nagy életkedvvel játszanának. Hegyalján még azt gondoltam, csak a nekik kiutalt negyven perces játékidő miatt volt olyan a koncert amilyen, de most, hogy az elmúlt két hónapban három koncertjüket láttam, egyre biztosabban érzem, hogy nem azért. Szilárdot és Dódi-bácsit soha nem bírtam igazán, Mikuli sem kavar sok vizet. Kiss Tibi viszont teljesen kiszürkült, nem veszti el az eszét a színpadon mint régebben. Egyedül Líviuszon és Faszin látszik, hogy élvezik a koncerteket.
Ebben a MÜPÁ-s koncertben leginkább az zavart, hogy szinte egy az egyben a két évvel ezelőtt a Miskolci Művészetek Házában leadott koncert volt. Ugyanazok a dalok, kábé ugyanabban a sorrendben, ugyanazzal az összekötő szöveggel, ugyanazzal a tábortűzi hangulatúnak szánt résszel ("beülünk a közönség arcába és játszunk nekik akusztikusat"), amit csak az új albumról felkerült négy-öt új dallal kavartak fel kissé (sajnálom, hogy a Cukrot öntök és a Lepedőország pont benne volt ebben a párban), és lecserélték a mókásnak szánt jeleneteket, amik a Miskolci előadásban sokkal jobbak voltak, ráadásul most a nagy része érthetetlen volt a hangosítás hiánya miatt, pedig nem is ültünk nagyon hátul... És itt sem adtak ráadást, ugyanúgy ahogy anno Miskolcon sem, "over the rainbow" oszt viszlát... Sőt, ha jobban belegondolok, nem is emlékszem mikor adott a Quimby utoljára ráadást a koncert után, talán a 2008-as Hegyalján... Pedig szerintem jobb szájízzel megy haza a néző, ha kap még egy 15-20 perces ráadást. De most csak annyi volt, hogy visszajöttek ketten, Tibi és Szilárd, lenyomták a Kicsi országot ketten, majd hosszan búcsúztatták magukat mindahányan, és aztán kész, vége. Hatalmas csalódás volt számomra, hogy nézem a koncertet, hallgatom a jó zenéket (mert a koncert alapvetően jó volt, sőt szórakoztató is, hiába láttam másodszor), és egyszer csak: puff! Lehet menni haza! Mint mikor az ember bemegy egy étterembe, és a főfogás közepén egyszer csak elviszik előle a tányért és kitessékelik az ajtón, hogy záróra! S, míg mi megyünk kifelé, ők számolják a lét...
És végül álljon még itt egy kritika, ami más szemszögből meséli el a koncertet:
http://ldkritika.blog.hu/2011/01/02/quimby_mupa
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)