Hegyalja 4.nap (Nihil)

A tegnapi villámlással gyakorlatilag véget is ért a Hegyalja fesztivál. Panaszkodtak a szállásadók is, amiért sok vendég a mai programra hivatkozva összecsomagolt és búcsút intve hazautazott.

Mivel a mai egyetlen nagy kedvencemről, a FreshFabrik-ról lemaradtunk, az este főleg a színpadok közti tétova kóválygásról szólt. Próbáltunk felfedezni valami olyat, ami érdekel és leköt minket, de később a már jól bevált párásítók mellett találtunk kényelmes menedéket, ahol épp a 30Y koncertezett. Alapvetően semmi bajom a 30Y-al. Egészen jó zenét játszanak, egyedül csak az énekesük irritál, nem csak az énekével, de egész színpadi megjelenésével. Persze a fiataloknak ez bejön és ez a lényeg. Minket viszont sikerült rövid idő alatt elüldözni a nagy színpad környékéről, így tovább bóklásztunk.

Nyoma sem volt már a tegnapi tömegnek. A biztonsági emberek is unottan üldögéltek a bejáratoknál, egymáshoz sem szólva várták már a fesztivál végét. Az első napon még lelkesen rángatták a karszalagot a kezünkön, motoztak és táskákat néztek, ma viszont már nagyvonalúan, egyetlen intéssel hajtották be a kapun a népet.

Majd az mr2 színpadnál fiatalokkal találkoztunk, akik kartondobozból ajándék Hegy' tokaji furmintot osztogattak a kitartó fesztiválozóknak.

Letelepedtünk a színpad elé és vártuk a Besh o droM zenekart... Hmmm... Jó sokáig vártuk a zenekart. Aztán hangolni kezdtek. Ezt is jó sokáig bírták. Majd negyven perc késéssel végre bejelentették, bocs a késésért, de akkor kárpótlásul most kifulladásig nyomják... És varázsoltak végre valami igazán jó hangulatot a fesztivál végére, hogy ne kelljen annyira keserű szájízzel búcsúznunk.



Ez volt életem hatodik Hegyalja fesztiválja, és ez volt számomra eddig a leggyengébb, ugyanakkor a legtisztább is egyben. Bár szívesebben láttam volna több szemetet a földön és büdösebb toitoi-t, ha csak ezen múlik, hogy több nekem tetsző zenekar lépjen föl :) Talán majd jövőre...

Hegyalja 3.nap (Blackout)

A városban járók már sejthették, hogy ma este valami különleges fog történni. Sok-sok külföldi jelent meg és mind-mind Slayer pólóban rótta a tokaji utcákat, és nem csak fiatalok, hanem apukák, anyukák, esetenként családostul.

A mai felhozatalt elnézve nyilvánvaló, hogy a hatkor kezdődő Akelára sajnos nem érünk oda. És ki az aki még nézhető? Talán a Guano Apes, bár sosem rajongtam értük igazán. Alvinék viszont igen jó koncertet adtak legutóbb. Deák Bill pedig valószínűleg duettet játszik majd a Slayerrel. Sajnos pont egy időben lesznek, ráadásul egymással szemben. Kíváncsi vagyok melyik lesz hangosabb...

Előbb azonban enni szerettünk volna. Valami főttet és finomat. De ez nem volt ám egyszerű. Letelepedve a főtéren a Bacchus étterem asztalához, rögvest jött a pincérnő és közölte, most takarítják a konyhát, mert reggel óta nem volt megállás, cirka fél óra múlva lesz újra konyha... Jó. Kivártuk, kiválasztottuk mit eszünk majd, s miután jól rákészültünk ki is jött újra felvenni a rendelésünket... És közölte: "hát az elfogyott..., és az is..., ó... hát sajnos az sincs..." Ok, akkor mit lehet kérni? "Hát gyros-tálat..., vagy van még kettő darab pizza..."

Szóval, javában nyomult a nagy színpadon a Guano Apes mire megérkeztünk. Pár, számomra semmit mondó szám után, melyek mindegyike tök olyan volt mint a "Lords of the boards", legyintettünk és átvágtattunk Alvinra. Nem tudom megérteni, miért kellett Alvinékat a legkisebb színpadra száműzni?? És ki volt az az idióta aki ezt egyáltalán kitalálta? Pedig legalább annyi nézője volt mint a Guano Apes-nek. A Borsodi malátabár kialakítása miatt viszont a közönség háromnegyed része kiszorult a pusztára, jelentős forgalomlassító tényezőt kialakítva az 1-es számú bejárat és a nagy színpad közötti részen. Látni csak a magasított ülő-terasz oldalát-hátát lehetett ugyan, de tökéletesen hallható volt a koncert. Szerencsére most is jó volt a hangosításuk, és valamit javítottak a nagy színpadnál is, mert nem nyomta el végre a többi színpadon fellépőket. Annak ellenére, hogy egy heringes dobozban is több szabad hely volt, itt is volt "wall of death"-féle egymásnak rohanós - kezet-lábat törős mutatvány, de továbbra is az a véleményem, hogy Csoma Vikinek nem kéne erőltetni ezt az énekléses dolgot... Bocsi :)

A Pepsi színpadon Deák Bill-ék dübörögtek, szintén jelentős tömeg előtt, akik számát egy négy főből álló rendőri egység is gyarapította. Sötétkék egyenruhában, teljes menetfelszerelésben bólogattak a színpad felé, tökéletes szinkronban a tömeggel. Majd egyszer csak valami feldübörgött a hátunk mögött, és egyszeriben megszűnt Deák Bill, csak kósza hangfoszlányok jutottak át a ritmikus hangorkánon. Ha jól hallom, elkezdődött a Slayer!



Hatalmas, egybefüggő embertömeget világított meg a színpad mögötti vérvörös Slayer logó, mely csak a malátabár környékén kezdett ritkulni. Megnyugodva láttam, hogy legalább másfélszer annyian voltak jelen, mint a hétfői Scooteren. A hangerő elsöprő erejű volt, de a hangzás minősége koránt sem volt jónak nevezhető az első pár szám alatt. Hullámzóan hol hangosabb, hol halkabb volt, de aztán ráérezhettek és mégis megtalálták a megfelelő beállítást. Körülbelül a 80-as évek végén ismertem meg a Slayert, mikor kölcsön kaptam a Reign in blood albumot. Bár voltak nagyobb kedvenceim abban az időben, mint például az Over Kill vagy a Testament (akik két éve fantasztikus koncertet adtak itt, szégyenszemre az egyik legkisebb színpadon), most mégis jó volt őket itt élőben látni.



Sajnos a South of heaven utáni lemezeiket már nem nagyon hallgattam, volt is olyan szám amit nem ismertem, de kétségtelenül az egyik legjobb koncert volt egész héten. Sajnos a koncert közepén hatalmas villámok jelentek meg a távolban, melyek aztán igen hamar a nézőtér fölé értek, és egyszer csak leszakadt az ég. Sokan menekülőre fogták és elindultak... valamerre. Majd egy igen hangos csattanás és villanás után egy pillanatra megszűnt az áram, elment a hang, és beállt a blackout. Nem tartott ugyan soká, sőt az eső is elállt alig öt perc múlva, de Slayerék sajnos már nem folytatták a koncertet. Blackout.

Hegyalja 2.nap (A csitári pelikánmentő)

Hegyalja második napja is kellemes forróságot hozott, és bármennyire is riogattak felhőszakadással, jégesővel, az szerencsére mégsem érkezett meg. Bár talán nem sokat zavart volna az sem, mert sajnos a nap fellépői között nem volt sok, akit érdemes volt megnézni.

A nap sztárjai (számomra legalábbis) a Kiscsillag, Bloody Roots és az Ektomorf zenekarok voltak... Vagyis lettek volna, mert a Kiscsillag és a Bloody Roots nem csak stílusban, de időpontban is ütötték egymást. Mindkettőn nagy volt a tömeg. Bloddy Roots-on leginkább a metál-arcok, Kiscsillagon pedig leginkább tini-lányok sokasága taposta laposra a nézőteret. Mindkét zenekar egy-egy az idősebbek körében kultusz-zenekarként tisztelt formáció, a Moby Dick és a Kispál és a borz megfiatalított verziói. Dallam- és szövegvilágban is elsősorban a fiatalabb generációhoz szólnak. Elnézve őket szívesebben néztem volna Moby Dick-et és Kispált, főleg, mivel az előbbit isten tudja mikor láttam utoljára élőben, az utóbbi meg ugye feloszlott... Az Ektomorf pedig egy valódi unicum. A két roma testvér által alakított banda roma-elemekkel vegyített Sepultura-féle muzsikát játszik, és az egyik leghíresebb és legsikeresebb magyar zenekar külföldön.



Nagyszínpadra mégsem ők kerültek, hanem a Pennywise és a Mastodon. Bevallom, Pennywise-ról fogalmam nem volt kicsodák, micsodák, aztán mikor színpadra léptek... "Ni! Hát ez az Ignite!" Csak kicsivel rosszabb. A helyi információk szerint deszkás-punk zenét játszottak, a Wikipédia szerint is punk-rock, de ez ott valahogy nem jött le. Az énekes Téglási Zoltán, aki magyar származású és szabadidejében pelikánokat ment, próbált jófej lenni és sokat beszélt tört magyarsággal, meg elénekelte az "A csitári hegyek alatt..." kezdetűt. Mindenesetre jó sokat röhögtek a közelben nézelődők, akik inkább voltak kíváncsiak mint rajongók. Nem volt egy magával ragadó zenéjük, mégis itt ragadtunk le mi is, mivel itt volt a legtöbb hely, jó messze volt a hipi-hopi meg tRAPp zenétől hangos Borsodi malátabártól, közel volt a hideg fekete cseresznye kimérő és teljes fordulattal mentek a párásító ventilátorok. Pedig a youtube videókat elnézve nem volt ez rossz zene anno, mielőtt a régi énekes túl nem lőtte magát...



Levezetésként láthattunk a Jäger karaoke színpadán pár lelkes próbálkozót, akinek igazán jó hangja volt, és hátra volt még a Deicide és a Mastodon koncert. Deicide... Hát akkor már inkább Obituary vagy Cannibal Corpse, de valójában már vagy tizenöt éve kinőttem ebből az "érfelvágós - sátán a haverom" stílusú zenéből. A Mastodon pedig... Az első három albumuk nem is volt rossz, de a negyedik egy rakás ***r, ráadásul az utóbbi időben szinte csak erről játszanak dalokat... Aludjunk inkább! Utóbb kiderült, hogy kivételesen most hanyagolták az utolsó album dalait, sőt, azt írták, hogy elég jó koncert volt, csak alig volt rá valaki kíváncsi. Részemről szívesebben néztem volna egy jó Csapda, Auróra, Hiperkarma vagy Quimby koncertet helyettük, de hát ilyen az élet.

Ja, igen. Az Ektomorfról sajnos valamilyen oknál fogva totálisan megfeledkeztem... Másnap jutott csak eszembe, hogy "Mikor is lépnek fel? ... Ja, hogy tegnap voltak? ... Óóó!"

Hegyalja 1.nap (hangerő)

Az idei Hegyalja sok szempontból más volt, mint az előző években. 2006 óta kihagyhatatlan volt a nyári programok közül. Idén először elbizonytalanodtam, megérte-e lefoglalni a szállást és megvenni a bérletet jóelőre. Új honlappal és folyamatos facebook-os kampánnyal próbálták meggyőzni az embereket, hogy ez de milyen jó lesz majd idén. Sokakat nem sikerült. Valószínűleg a vénebbje és a fanatikus Csapda és Quimby rajongók kezdték a sort, hogy megvásárolt belépőiktől és évek óta megszokott, féltve őrzött szállásuktól próbáltak mielőbb megszabadulni és más programot tervezni. A fiatalok és azok, akiknek az idei kínálat kedvére való, persze örültek a felszabaduló szállásoknak és kedvezményes bérleteknek.

Apropó, szállás! Volt egy mókás beszólás a hivatalos honlapon:
"Aki inkább kőházban gyűjtene erőt a másnapi koncertekre, azt a környékbeli településeken, többek közt Bodrogkeresztúron, Rakamazon, Szegilongon, Erdőbényén, Nyíregyházán és Miskolcon is hatalmas vendégszeretettel, finom falatokkal és jó borokkal várják a szállásadók. A fesztiválra ezekről a településekről egy kellemes sétával, biciklin, de a fesztiválozókra szabott, kedvezményes viteldíjú Hegy’ taxival is gyorsan el lehet jutni."

Hát... Mindenesetre megnézném azt a szerencsétlent, aki Miskolcról, Nyíregyházáról vagy akár Szegilongból egy kellemes sétával vagy biciklin megérkezik a fesztiválra a negyven fokban, majd röviddel megérkezése után lefordulva a nyeregből, visszatekeri földig lógó nyelvét, és vígan nekivág pogózni... Nem tudom ki írta ezt a "jó" tanácsot kezdő fesztiválozóknak, de eléggé benézett valamit. A Hegy' taxiról pedig csak annyit, hogy 1000Ft/km az nem valami kedvezményes ár. A "kedves" taxisokkal vigyázni kell ám, mert igencsak lenyúlják az embert, ha az nem figyel egy pillanatig! És akkor ne is beszéljünk az álszent pincészetekről, akik a legszarabb boraiktól próbálnak megszabadulni ez alatt a pár nap alatt! Rátukmálják a legvacakabb lőrét a borkultúrában analfabéta fiatalokra, akik ezek után joggal mondhatják majd el, a tokaji borokról, hogy azok milyen szarok, és inkább isznak sört... Pedig a tokaji borok igenis a legjobbak, csak vigyázni kell kitől mit vesz meg az ember.

A következő megkérdőjelezhető idei újítás:
"Az újítások között az egyik legfontosabb az akusztikai zajcsillapítás lesz, amelyet a hangsugárzók speciális elrendezésével érünk el. Ezzel is azt biztosítjuk, hogy a színpadok ne szólhassanak rá egymásra, és kifelé, a városban pedig kevésbé hallatszanak a koncertek. A fesztiválra járók általános véleménye szerint is kiemelkedően jó Hegyalja-hangminőség ezzel együtt természetesen idén sem változik” – fogalmazott Bukovinszky Béla."

Fantasztikus volt tényleg... Csak azt nem értem, miért nyomta akkor el a Hegy' nagyszínpad az összes többit? Pepsi nagyszínpados Ossian koncerten például inkább lehetett hallani Magna cum laudét mint Ossiant, The Toasters koncert helyett a Borsodi malátabárban pedig azt az idióta Scootert! És miért nevezték a Pepsi nagyszínpadot nagy színpadnak, mikor tök ugyanakkora volt mint tavaly. Se néző nem fért oda több, sem a hangerő nem lett nagyobb... Az mr2 színpad viszont jó helyre került, talán nem véletlen, hogy a legtöbb időt ott töltöttük el. A városban egyébként tényleg nem lehetett olyan hangosan hallani a koncerteket, mint tavaly.

Na még egy aranyköpés a hegyaljafeszitval.hu-ról 2010-ből:
"a Tokajban fesztiválozók közül Tankcsapda és a Quimby nem maradhatnak ki. Tankcsapda nélkül talán nem is lehet Hegyalja: Lukács Laci csapatának csoportképét a szervezőknek lassan be kéne szerkeszteniük a fesztivál logójába."

Ezen is változtattak, és bebizonyították a szervezők, hogy Quimby és Tankcsapda nélkül, igenis lehet Hegyalja... Csak minek? A Scooter helyett a városban alkoholizáló fiatalok hiánypótlásként kisebb-nagyobb csoportokban énekelték a Tankcsapda nótákat. Bár, állítólag így is rekordszámú nézője volt a nyitónapnak "köszönhetően" a Scooternek! Wow! Ezt vajon hogy mérték le? Mert ránézésre közel nem voltak annyian, mint egy átlag Tankcsapda koncerten (ettől függetlenül meglepően sokan voltak kíváncsiak a Scooterre). Valószínűleg összeadták az összes embert akinek érvényes belépője volt aznapra. Vagyis beleszámoltak engem is (pedig hányok a scootertől), meg azt a pár ezer embert, akik a városban tengették ezt az időt, meg azt a pár ezret is, akik inkább Airbournt, The Toasterst és Csík zenekart hallgattak a többi színpadnál. De ez a statisztika szépsége! Mindig lehet úgy magyarázni, hogy szép legyen :)



Na de ne csak rosszakat mondjak, hisz volt jó pár dolog, ami kifejezetten jól sikerült az idén:

- Például sikerült kifejezetten szép időt szervezniük erre a pár napra, hiszen a Slayer koncertet félbe szakító ötperces menykőcsapkodásos hidegzuhanytól eltekintve végig pompás volt az időjárás!
- Sőt! Sikerült végre megoldani az italok hűtését is! Első alkalom volt, hogy nem forró pálinkát és pisimeleg bort kellett a torkunkon leküzdeni. Bár azért, 700-900Ft-ért 4cl kicsit borsos ár.
- A hangulatos megvilágítású porcelánbudik is egész kellemesek voltak.
- Az mr2 furmint színpad pedig fantasztikus!
- A karszalag átvétele is meglepően gyorsan ment, kivéve, ha valaki sajtós belépőt akart, mert ők akár másfél órát is sorakozhattak a tűző napon.

Ja! Karszalag! Hát na! Meglepően randára sikeredett ez is az idén. A fehér alapon pink és neonzöld pacákkal csúfított szalag ritka gusztustalan volt. Az előzőeket még hetekkel a fesztivál után is hordtam, de ettől megszabadultam az első adandó alkalommal.

Az első nap legjobb fellépői természetesen egyszerre, egy időben kezdtek. Csík zenekar, Airbourne, The Toasters. Csík zenekart választottuk, és nem csalódtunk. A forró időjárásnak köszönhetően a "Csík zenekar" és "Ferenczy György és a rackajam" 20 perces blokkokban váltották egymást a színpadon. Fantasztikus hangulatot varázsoltak az mr2 színpadára, pattogós, pörgős dalaikkal, ami láthatóan kicsi volt számukra, mert amerre néztem, mindenhol emberek táncoltak. Mivel megspórolták az áthangszerelést, sokkal hamarabb is végeztek a kiírtnál, így sikerült időben átérni az Airbournre. Itt is hatalmas volt a tömeg, ahol fantasztikus AC/DC utóízű zenét játszottak, és szívesen is hallgattam volna, ha nem tette volna tönkre teljesen a hangulatot a nagyszínpadról idedübörgő Scooter...

Rövid térváltással próbáltunk a Borsodi malátabárhoz helyezkedni. Közben vethettünk pár kelletlen pillantást a Scooterre is! Három vénember pattog a színpadon, két előre programozott szintetizátor mögött, köztük két idétlen picsa rázza a seggét a tömegnek, miközben a hupikék törpikék hangján nyirvákol valaki a háttérből, meg egy-két pirotechnikai elem parasztvakításként... Hűű, hát ez "király"! Feltörő hányingeremet leküzdve végre beértünk a Malátabárba, ahol sajnos szintén hangosabb volt a Scooter, mint a The Toasters, de legalább kevesebb volt a nép és még kényelmes ülőhelyek is voltak. A hangos hajpa-hajpázásból már azért sejteni lehetett, hogy a Scooter a végét járja. Ez ugyanis az egyetlen szám amiről tudom, hogy a scooter adta elő pár évtizeddel ezelőtt, így valószínűnek tartottam, hogy ez a legnagyobb slágerük, és ugye mi mással búcsúzhatnának. És igazam volt! Sajnos pár számmal később az 1981-ben(!) alakult The Toasters is befejezte hangulatos zenés-táncos eszméletvesztését, és felemás érzelmekkel bár, de lassan mi is elhagytuk a fesztivál területét.