Gondolkodom, tehát dalok...

Bornai Tibor azonos című estje. A helyszín Onga, kultúrház, melynek nonfiguratív mintájú mennyezeti freskóit az augusztusi vihar által átrendezett tetőszerkezeten átszüremlő esővíz alkotta. Az idő: pénz! Ahogy Rejtő Jenő mondaná. A délután négy harminctól este nyolcig tartó előadás ingyenessége ellenére roppant kis számú érdeklődő verődött össze, és a kényelmetlen székek ellenére a nézők nagyobb része a műsor végéig kitartott, sőt. Igaz, az öreg nénik közül, akik nem is tudták igazán mire is jönnek, páran leléptek, de jöttek fiatalok, akik a zenés estre jöttek és a könyvbemutatót kihagyták. Nem tudják mit vesztettek.


Egy igazán szellemes embert ismerhettek meg akik jelen voltak. Sok derűt és vidám percet okozott hosszú monológjaival, mivel a közönség nem volt kérdezős kedvében. Inkább csak hallgatni akarta a KFT zenekar és Bornai Tibor történeteit. Többek között a Lenin szobor előtti gyűlésről ahol John Lenonnak szánt virágokat helyeztek el a nem túl tájékozott zenerajongók, a besúgó rendszer sajátosságairól, az élet napos és árnyékos pillanatairól. Fény derült a "fejbe vágta, mint ligeti kurvát a hajóhinta" mondás eredetére, a szilvás-gombóc szó eredetére, a magyar nyelv sajátosságaira, és egy háromperces történetéből megtudtuk azt, mit jelent a szocializmus. Elmesélte a KFT zenekar születését és felemelkedését, és rávilágított ama furcsaságra, hogy míg régen a nagy zenekarok nem tudtak énekelni de volt miről és így sok rajongót szereztek, addig a mai énekeseknek akik fantasztikus hanggal vannak megáldva nincs mondanivalójuk és olyan semmiségekről énekelnek amik eljelentéktelenítik őket magukat is. Régen Omegáék és társaik énektudás nélkül hamisan olyan dolgokról énekeltek, amik megmozgatták a tömegeket, ma pedig a fantasztikus hangú "Megasztárocskák" olyan dolgokról énekelnek, amit már sokan mások megtettek, semmi eredetit nem tudnak kitalálni. Régen az volt a fontos, hogy olyan zenét játsszon valaki ami még nem volt, ma már az utánzásé a főszerep.


A szünetben mindenki ingyen kóstolhatott majd vehetett is tolcsvai bort. És vehettünk Bornai könyvéből és szólólemezéből, amit aztán dedikált is a boldog tulajdonosnak. Miután mindenki kapott egy-egy saját "hahó"-t, kezdődött a monológokkal szabdalt zenei est, ahol saját szerzeményei (pl. balatoni tél) és egy-két ismert KFT dal (pl. balatoni nyár) után, kétszeri "ráadás" :) következett. A Balatonnal kapcsolatban egyébként van még Bornainak két dalszöveg ötlete, de nem árulta el mire gondol :)





Sose voltam nagy KFT rajongó, sőt... Nem bántam meg mégsem azt hogy ott voltam. Lehetne több ilyen előadás a környéken, akár Ongán, akár Miskolcon. Sajnálhatják akik nem jöttek, és azok is akik nem várták ki a végét.


Bornai saját blogbejegyzése a történtekről:
http://bornaitibor.freeblog.hu/archives/2010/10/09/oktober_8/